2022.04.30. 07:35
Fél évszázad után elköszönt a Tolnai Népújságtól Ihárosi Ibolya
Több mint fél évszázad után elköszönt a Tolnai Népújság szerkesztőségétől és az újságírói pályától Ihárosi Ibolya, a lap és a TEOL.hu újságírója.
Öt évtized és sok ezer cikk megírása után elköszönt Ihárosi Ibolya, aki mindig hű maradt a Tolnai Népújsághoz. Fotó: F. L.
Ötvenegy esztendővel azután, hogy 1971. április 5-én munkába állt az akkori Tolna Megyei Népújságnál, Letenyei Györgyné Ihárosi Ibolya pénteken elköszönt a megyei napilap szerkesztőségétől, amelyhez oly hosszú időn át hű maradt.
Kollégánktól Venter Mariann szerkesztő és Finta Viktor főszerkesztő búcsúzott - többek között az alábbi idézettel:
“Tetteinkben élünk, nem években; gondolatunkban, nem lélegzetünkben; érzelmeinkben, nem órákban. Az időt szívünk dobogásával kellene mérnünk. Legtöbbet az él, aki a legtöbbet gondolkozik, a legnemesebben érez, a legjobban cselekszik.” (Philip James Bailey). Jó egészséget és boldog nyugdíjas éveket kívánunk, „Ihi”!
Búcsú az olvasóktól - Ihárosi Ibolya jegyzete
Búcsúzom a kedves olvasóktól. Ötvenegy év után ez már igazán aktuális. Ki tudja mennyivel, de biztosan túl az élet útjának felén, jogos a számvetés is. Az élet nagy ajándéka, hogy olyan munkám volt, amit szívből szerettem csinálni. Úgy általában persze, és nem mindent, nem is minden nap, hiszen az újságírás is szakma, amit meg kell tanulni, s a tennivalók jelentékeny része rutinmunka. Hajdanán volt egy fiatalember aki azért akarta ezt a pályát választani, mert az hitte, hogy itt keveset kell dolgozni és sok a fizetés. Döbbenten tapasztalata, hogy éppen fordítva van. Azt hitte, hogy majd akkor ír, ha ihlete lesz. Nemigen lett, de már az első héten elküldték egy viszonylag unalmas, ám több órás tanácskozásra, amiről nem majd egyszer, hanem a másnapi újságba kellett egy rövid összefoglalót adni, lehetőleg olyat, ami mond valamit az olvasónak. Pánikszerűen el is menekült.
Sokan kérdezik, hogy mit fogok csinálni temérdek szabadidőmben. Éppenséggel pont azt, amit mások. Van családom, néhány barátom és a kollégáimmal is jóban vagyunk. Nem tiltottak ki a szerkesztőségből, éppen ellenkezőleg, tehát akár írhatok is. Van tévém rádióm, rengeteg olyan CD és DVD amit még sosem láttam, hallottam, sok saját könyvem, amit még nem olvastam, és a könyvtár is fel van már találva. Szóval, egyebek közt olvasok, mert, mint ötvenegy év alatt megtanultam, nem a politika – ami nem tévesztendő össze a közélettel –, pláne nem a politikus, hanem az olvasó az első.
