Kényszeres lájkolások a Facebookon, lógások a közösségi hálón

A legnagyobb időrablók az olyan közösségi oldalak, mint a Facebook és az Instagram, ami nem meglepő, hiszen a cégek számos pszichológiai fogást vetnek be annak érdekében, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek az appokon belül. Nem véletlen, hogy egyes országokban már külön gyalogossávot alakítottak ki az okostelefonjukat nyomkodóknak, és hogy a Google és az Apple is fejlesztett olyan eszközöket, amikkel a felhasználók felügyelhetik a készülék előtt töltött időt.

Naponta találkozunk azzal a jelenséggel valamelyik közösségi hálón, amikor távoli, vagy közeli ismerősünk friss fotót tesz fel magáról, ahogy éppen elkészítette az aznapi vacsorát, vagy éppen gyúr a konditeremben, sétál a kutyájával, virágot kapott a férjétől, kiszáll az autójából, vett egy új ruhát, névnapot ünnepeltek és még sorolhatnám. A hozzászólások rendre pozitívak: jaj de jól nézel ki, de jó neked és egy mosolygós szmájli. 

Jó ideig a kutatók az alacsony önértékeléshez kötötték a Facebook-függőséget, ám több pszichológus szerint a nagy önbizalommal rendelkezők is ugyanúgy lehetnek függők, amennyiben mások visszajelzéseire támaszkodnak, a kulcsszó a kontingens, azaz a mások visszajelzéseitől függő önértékelés.

Király Gabriella, klinikai gyermek-szakpszichológus, a Tolna Megyei Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója szerint függőségről akkor beszélhetünk, ha a Facebook károsan hat a felhasználó mindennapjaira. A negatív hatások többféle módon jelentkezhetnek, például szorongás, depresszió, vagy teljesítménycsökkenés formájában. A másoktól függő önértékelés egyik jele lehet, ha például azon aggódunk, hogy miért nem kaptunk legalább 100 lájkot a profilképünkre, ekkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire fontosak számunkra a lájkok és kommentek.

- Én már elképzelni sem tudnám az éltemet a világháló nélkül – mondta, Kiss Péter 25 éves egyetemista. Az okostelefonom mindig nálam van, van amikor éjszaka is ránézek, jött-e új üzenet. A haverokkal sokszor csak így tartom a kapcsolatot, mert a tanulás sok időt vesz el.

 – Tőlem annyira távol van a Facebook, hogy néha már szégyellem – mondta Simon Sára 41 éves anyuka, aki közgazdászként dolgozik. – Idegenkedek attól, hogy mások az életünkbe lássanak, szerintem erre semmi szükség.

A vélemények különbözőek, nincs ezzel baj. A szerfüggőségekhez hasonlóan a Facebook is kezdetben előnyös arcát villantja fel, pozitív kulcsélményeket ad, de később magához láncol. Ugyanakkor számtalan előnye is van. 

– Véleményem szerint a mérték a lényeg – mondta Király Gabriella. – A határ, amikor még én irányítok, és amikor már engem irányítanak, vékony mezsgyén húzódik. Mint minden függőség esetében itt is kontrollvesztés következik be, és az irányítás kicsúszik a kezünkből. A hiúságunknak, önközpontúságunknak, magamutogatásunknak remek táptalaja a közösségi háló. Szépen felépül hamis énképünk, aminek „csupán” annyi a baja, hogy nem valódi, és rendkívül gyenge és ingatag lábakon áll. 

Miközben kényszeresen igyekszünk fenntartani magunkról az általunk vélt pozitív képet, valójában irigykedve nézzük mások életét: szebb, jobb, okosabb, gazdagabb, tehetségesebb, gondtalanabb, mint mi. Mennyivel könnyebb neki. Ezt a pszichológia Fo-Mo jelenségnek hívja. Ez egy angol mozaikszó, ami azt jelenti félelem attól, hogy lemaradunk vagy kimaradunk valamiből. Kiírtam egy idézetet egy svájci filozófustól, mely így hangzik: a közösségi hálóban található barátok azáltal fokozzák a nárcisztikus önérzetet, hogy tapsoló tömegként szentelnek figyelmet az áruként kiállított egónak. 

Nem telik el úgy egy nap, óra, hogy ne nézne fel a Facebookra, esetleg minden pillanatát meg is osztja, fotókkal megspékelve. Az is kényszerességre utal, ha bárhol jár, bármit csinál, az első dolga az, hogy becsekkoljon és megossza a többiekkel. Akkor sem szerencsés elmélyülni ismerőseink állapotfrissítéseiben, amikor éppen a feje tetején áll a ház, és már hetek óta halogatja, hogy rendbe rakja, vagy a főnöke vár öntől egy fontos anyagot másnap reggelre, esetleg éppen volna egy kis ideje, amikor játszhatna a gyerekeivel. 

Mindenkinek az életében vannak napok, amikor belefér, hogy akár többször is megossza ismerőseivel, épp mi történik vele. A pszichológus szerint az a szerencsés ha csak akkor megyünk fel a Facebookra, ha elvégeztük az aznapi feladatokat. Esetleg, ha két munka között megpihenve pár percre, bekukkantunk az FB-re, teljesen hétköznapinak számít.