Ma a plakát, mint műfaj gyakorlatilag halott

Egy grafikus, aki legszívesebben plakátokat, könyvillusztrációkat készít. Csala Sándor Szekszárdon él, Székesfehérváron tanít, alkotásai pedig hazai és külföldi kiállításokon, kiadványokban láthatók. Meg a szobája falán: grafikák, plakátok, festmények.

Élete meghatározó élménye volt, amikor felsőfokú tanulmányai idején, az ezredfordulón Erasmus ösztöndíjasként Helsinkiben tölthetett egy szemesztert.

– Az University of Art and Design Helsinkin, Skandinávia legnagyobb művészeti és dizájn akadémiáján folytattam tanulmányokat – mondja –, de egy-egy hetet töltöttem Lappföldön és Szentpéterváron, továbbá jártam Tallinnban és Norvégiában is. Finnország nagyon szimpatikus volt: tiszta, kulturált, jómódú, nyugodt hely. Dizájnban erősek. Mindig érdekelt a festészet, de már Pécsen, a művészeti szakközépben a plakátkészítés felé fordultam. Akkoriban a lengyel plakátok tetszettek legjobban, amelyeket általában kézzel festettek, vagyis a vizuális kommunikációhoz ilyenkor szükséges a festészeti és a grafikai tudás egyaránt. Az érettségi vizsgamunkám és az egyetemi diplomamunkám is színházplakát-tervezés volt.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem elvégzése után kereste a helyét, mint oly’ sok pályakezdő művész. És számára is bebizonyosodott, hogy megélni Magyarországon, például színházplakát-készítésből nem lehet. Szabadúszó grafikusként könyvillusztrálással kezdett foglalkozni, és előadásplakát-tervezés reményében színházakat keresett meg. Később tanítást vállalt részmunkaidőben, hogy amellett alkothasson.

– Felvettem a kapcsolatot több színházzal – idézi fel a történteket –, de a visszajelzések nem voltak biztatóak. Egyrészt egyes színházak, olyan rosszul álltak anyagilag, hogy még plakáthelyeket sem tudnak vásárolni (például buszmegállókban), másrészt sok helyen az a szokás, hogy a rendező hozza magával a grafikusát. Én meg még nagyon messze voltam attól, hogy ezeken a körökön belülre kerüljek. Izgalmas területnek tűnt a könyvillusztrálás is, de biztos jövedelmet az sem garantált. Úgyhogy tanítani kezdtem 2005-ben a székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában, grafikát.

Ideálisnak azt tartaná, ha meg tudna élni a kreatív grafikai munkáiból, ám az offline világban felnőtt alkotókat nemcsak a megrendelések hiánya sújtja, hanem az online módszerek térnyerése is. Napjaink nagy kérdése, hogy valaki mindenbe kóstoljon bele, mindenhez értsen egy kicsit, vagy egyvalamiben legyen kiemelkedő.

– A manapság menő online technológiát nem tanultam, de nem is vonz – hangsúlyozza. – A XIX. század utolsó harmadában kibontakozó tervezőgrafika, plakáttervezés művészetnek számított. Felismerhető volt rajtuk az alkotó stílusa, egyénisége. A régi idők plakátjai múzeumok féltve őrzött kincsei. Az utóbbi évtizedek reklámgrafikái általában a művészi kvalitás igénye nélkül készülnek. A reklámügynökségen párhuzamosan dolgoznak többféle feladaton, nagy a pörgés, ott nem az a lényeg, hogy valakinek legyen felismerhető stílusa, hanem hogy mielőbb ledarálja a feladatot, s ami elkészül nem alkotás, hanem termék. A plakát, mint műfaj, gyakorlatilag halott. Néhány ritka kivételtől eltekintve az utcán évtizedek óta nem lehet látni minőségi plakátokat. A művészi igénnyel készült munkák az utcáról visszaszorultak a galériákba.

Az alkotó emberek jövője sosem volt tervezhető. Ma fenyegetettséget jelent az írni, komponálni, rajzolni „tudó” mesterséges intelligencia is. Kitörési lehetőséget a pályázatok kínálnak, melyek, legalább átmenetileg, anyagi és művészi függetlenséget biztosítanak.

– A mesterséges intelligencia tulajdonképpen lop – mutat rá. – A tárolt adatok felhasználásával piacképes alkotásokat hoz létre pár perc alatt, amire egy művésznek hetekre, hónapokra volna szüksége. Az alkotók mozgástere emiatt is beszűkül. Pályázati lehetőségek szerencsére vannak.

Elnyertem például 2010-ben a legrangosabb hazai dizájn támogatást, a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjat. Az adott egyéves időszak során cigány népmeséket illusztráltam, könyvet és promóciós anyagot terveztem. Cirkuszplakátok tervezéséhez az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) alkotói támogatását nyertem el 2021-ben. Az egyik cirkuszplakátomat beválogatták a Lublini V. Nemzetközi Plakát Biennáléra. A cirkuszplakátjaimat láthatták az érdeklődők a visegrádi Circus Flow tárlaton, az Arany Rajzszög-kiállításon és a XXIII. Tervezőgrafikai Biennálén.

E plakátok a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, a Szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum és a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti múzeum gyűjteményébe kerültek. Most készülök újabb illusztrációkkal az idei Arany Rajzszög-kiállításra.