Vicces, mikor beszélni tanul a gyerek

Egy ideig úgy tűnt, a kisfiam előbb japánul kezd el beszélni, és csak aztán vált magyarra. Olyan kifejezések hagyták el ugyanis a száját, mint például a „micsida”, ami annyit tett, „Mit csinál a Lajos?”.

Révészné Hanol Erzsébet

Megesett, hogy egyre csak azt hajtogatta: „hemicsiva” (Illusztráció: gettyimages)

Megesett, hogy egyre csak azt hajtogatta: „hemicsiva”, míg rá nem jöttem, azt szeretné, hogy azt a történetet olvassam, ami úgy kezdődik: „Helló, Miki csibe vagyok”. Ennél is nehezebben fejtettem meg, mire gondol, amikor arra a kérdésre, hogy melyik mesét olvassam, rendre az volt a válasz, hogy „haguke”. Végül csak sikerült kihámoznom, hogy azt a mesét szeretné, amelyikben az állatok hazagurítják az erdőben talált kerekeket. A történet egyébként A négy kis ezermester címet viseli, csak hogy még nehézkesebb legyen a megfejtés.

Most már könnyebb dolgom van, kerek, egész mondatokban kommunikál a gyerek, és a mesék tartalma a szókincsében is kiütközik. Volt, hogy azt kérte, azt olvassam, amelyik illatozik és pompázik. Mármint nem a könyv, hanem az abban leírt veteményeskert. Még ennél is egyértelműbb volt, amikor úgy fogalmazott, hogy A három kismalacot szeretné, amelyikben „oldalgik” (tudniillik oldalog) a farkas, és érzi a kismalacok szagát. Ez a mese egyébként napokig sláger volt, és egy időben minden este ez volt a kérés. Olyannyira becsípődött a kisfiamnál, hogy egyik reggel készülődés közben rám nézett, és azt mondta: anya, te vagy a legidősebb kismalac. Mit is mondhatnék erre? Ez aztán a bók!