A zivatarok próbára tették a vízgyűjtőket

Amikor 2010-ben az Országgyűlés eltörölte, majd a közgyűlés hatáskörébe helyezte a döntést a kötelező tagdíjról, amit a gazdálkodók fizettek addig a vízitársulatoknak, sokan nem gondolták végig, hogy egy-egy nagyobb zivatar után mi lesz az árkokkal, földutakkal. A törvény ráadásul úgy módosult a múlt év végén, hogy kötelező tagdíjat csak az a vízitársulat szedhet, ahol tag­gyűlést hívnak össze, és a tagok kétharmada megszavazza a felvetett kérdéseket. Ez a gyakorlatban megvalósíthatatlan, mondta Pilisi Zsolt, hiszen több ezer embert kellene kiértesíteni, összehívni, akiknek az adott körzetben – Németkértől Bátáig, a Duna vonalán végig a Völgységben egészen Tevelig – földterülete van. Közel hatvan települést érintve. A régebbi formában küldöttek képviselték a gazdákat, így egyszerűbb volt a szavazás.

Mivel a társulat állami támogatásra nem számíthat, a felmerülő munkákat az önkéntesek befizetéséből fedezik, mondta Pilisi Zsolt. Szerencsére belőlük is maradtak jócskán, főleg a nagyobb cégek. Kora tavasztól – idén már februártól – késő őszig folyamatosan dolgoznak a vízitársulat munkatársai. Föld­utakat, árkokat javítanak, kaszálnak. A munkákat úgy tervezik, hogy azokkal ne okozzanak fennakadást.

Főleg a Dunához közeli területeken, az ártérben, például Őcsényben, Decsen, Báta körzetében okoz gondot a gazdálkodóknak egy-egy nagyobb zivatar, mert a földutakat ellepi a sár. A napraforgó betakarítása után Őcsény és Felsőnánánál tervezik az árkok kotrását. A kaszálást saját gépekkel, saját munkaerővel bonyolítják, a földmunkákat szerződött partnerekkel végeztetik. Tizennégy településen hatvan közmunkás is besegít a kaszálásba, főleg ott, ahol traktorral nehéz a terület megközelítése.

A vízitársulat katasztrófavédelmi ellenőrzésre idén is számít, hat árkot – mindegyik közcélú árvízvédelmi csatorna is egyben – néznek át pár napon belül, Várdombtól Báta irányában. Ahol nincs vízitársulat, ott a helyi jegyzőn kérik számon a hiányosságokat.

Helyi vízkárelhárítás a fő feladat

A vízgazdálkodási társulatok államosítása 1948-ban történt. A meglévő létesítmények állami források hiányában állagukban leromlottak, vízelvezető funkciójukat nem látták el, így a helyi vízkár veszélye mind a mezőgazdasági területeken, mind az érintett településeken megnőtt.

A helyzet szükségszerűen vetette fel a társulatok újjászervezésének gondolatát, ami együtt járt a kifejezetten állami és a helyi jelentőségű vízgazdálkodási problémák szétválasztásával is.

Az árvízvédelemmel összefüggő feladatok az államnál maradtak, a vízitársulatok fő feladata a helyi vízkárelhárítás, a belvízvédekezés és a kisvízfolyások rendezése lett. Az első újjászervezett vízitársulat 1958. április 29-én alakult Nagykátán.