Korszerű fajtákra váltanak a borászok

A megye két borvidékét évek óta szinte folyamatosan fejlesztették a szőlőtermelők, vagy úgy, hogy új területeket vontak be a szőlőművelésbe, vagy úgy, hogy a régi ültetvényeiket korszerűsítették. Ez a megyében több száz hektárnyi területet jelent.

A hazai szőlőültetvények mintegy két és fél százaléka újulhat meg az idén. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) adatai szerint a termelők január 28-ig összesen 1536 hektár borszőlőültetvény korszerűsítésére nyújtottak be pályázatot. A szőlőültetvények a szerkezetátalakítását és átállítását célzó támogatásának köszönhetően a termelés hatékonyabbá tehető, amely hosszú távon növeli az ágazat versenyképességét. Az előző évekhez képest ebben a ciklusban újdonságnak számít, hogy a nyertes pályázók a korszerűsítés költségeinek akár hetvenöt százalékát is megkaphatják támogatásként. A legtöbb igény a tokaj­i, az egri, a szekszárdi és a villányi borvidékről érkezett.

Sokszor hallani, hogy a bor sorsa már akkor eldől, amikor a termelő elülteti az oltványokat. A fajták megválasztásának egyre nagyobb a jelentősége, hiszen a klímaváltozással is számolni kell.

A szekszárdi borvidéken az egyik legaktívabb szőlész-borász Mészáros Pál, aki évek óta folyamatosan korszerűsíti az ültetvényét. Mint mondta, legutóbb nyolc hektáron váltottak fajtát, négy hektáron fehéret, négy hektáron vöröset ültettek. A telepítésnél náluk az úgynevezett rezisztens fajták kaptak elsőbbséget, ezekre jellemző, hogy keveset kell csak permetezni, így környezet- és költségkímélők. A pécsi szőlészeti kutatóintézet régóta kísérletezik a rezisztens fajtákkal. Ezek az oltványok valamivel, mintegy húsz százalékkal drágábbak a többinél. Hat éve telepítették először ezt a fajtát, mára kiderült, beváltak. Kiváló bioborokat is tudtunk belőlük készíteni, mondta Mészáros Pál.

Dr. Bodri István borász, a szekszárdi hegyközség elnöke szerint is érdemes kihasználni a pályázat adta támogatási lehetőséget. Ők is szinte folyamatosan telepítenek. Ugyanakkor nagy felelősség is egy ilyen vállalkozás, hiszen a gazdálkodónak most kell eldöntenie, hogy húsz, harminc év múlva is piacképes lesz-e az a fajta amit kiválasztott.

A klímakutatók szerint, harminc-negyven év múlva hazánk éghajlata a mai közép-olaszországi területeknek lesz megfelelő, vagyis az eddiginél is több napsütésre, melegebb nyarakra, tavaszra és őszre kell felkészülnünk. A szőlőkben pedig csökkennek a savak.

Nagyon fontos az oltványnál az alany megválasztása is, azaz megtalálni, melyik passzol legjobban az adott szőlőterülethez attól függően, hogy például fagyzugos, lejtős, vagy meleg oldalról van szó. A telepítésnél a legnagyobb költséget a támrendszer, a huzalok, az oszlopok jelentik, és nem könnyű a megfelelő brigádot sem megtalálni, akik a munkát szakszerűen elvégzik.

Jelenleg úgy tűnik, a fehér szőlőkre egyre nagyobb az igény. Kérdés, így lesz-e ez húsz év múlva is, hiszen aki szőlőt telepít, az nem gondolkodhat pár évben, mondta dr. Bodri István.

Kevesebb, de jó borokat adnak

Az újratelepítési támogatást azért adják, hogy az öreg ültetvényeket le tudják cserélni a gazdák. Mikor számít öregnek egy szőlőtőke? Kaliforniában a minimum 50 éves tőkéket tartják öregnek, míg az ausztrál borvidéken a 35 év felettieket definiálják így. Bordeaux-ban azt mondják, csak abból a szőlőből lehet magasabb minőségű bor, amely legalább 25 éves tőkékről származik. Az öreg tőkéken a kor előrehaladtával csökken a szőlő növekedési ereje, a levelek és a fürtök is kisebbek lesznek. Mindeközben a gyökerek már olyan mélyen vannak, hogy nem érzik meg annyira a szárazságot vagy éppen a nyári negyven fokos meleget. Az is igaz, hogy az öreg tőkékről kisebb mennyiség szüretelhető. A bogyók is kisebbek, a héj-hús arány miatt a borok színben gazdagabbak, ízben pedig koncentráltabbak. Valóban megteremtheti a tőke kora a magasabb minőségű bor alapját.

Borítóképünk illusztráció