Kevés a jó szakember, fogyatkoznak a tagok az ipartestületekben

Családok mindennapos gondja, hogy otthonaikban valóságos tortúra a vízvezeték cseréje, falak burkolása, festése, zárak és villanyvezetékek javítása. Lakásfelújításkor gyakran előfordul, hogy a felkért kisiparos egyáltalán nem, vagy alapos csúszással jön el a megadott időpontra. Vagy ami még rosszabb: a munkát félbehagyja, netán csapnivaló minőségben fejezi be.

Nincs elegendő szakmunkás. Szomszédok, barátok, rokonok aranyat érő információ gyanánt cserélgetik a korrekt vagy legalábbis annak látszó mesteremberek névjegyeit. Ugyanis rendkívül nehéz megbízható szakikra bukkanni. Gyakori panasz, hogy a mesteremberek kerülik a csekélyebb volumenű munkákat.

Ha csak pár tízezer forintos ügyről van szó, nemegyszer megesik, hogy először – jobb híján – vállalják, de utána, ha zsírosabb megrendelés van kilátásban, passzolják az ügyfelet. Régen, évtizedekkel ezelőtt nem így volt. Aki szakembert keresett az ipartestületekben, megtalálta őket.

Jelenleg Tolna megyében hat ipartestület van: a bátaszéki, a dombóvári, a szekszárdi, a tamási, a tolnai és a völgységi.

– A tagságunk önkéntes, így megcsappant az érdeklődés – mondta Pentz Gábor, a Tolnai Vállalkozók Ipartestület elnöke. Régen nagy hagyománya volt az ipartestületi tagságnak, de számtalan tényező ezt befolyásolta. Például megalakultak a kamarák – ebben a folyamatban segítettek az ipartestületek is –, ott kötelező lett a tagság, átvették a tanfolyamok szervezését is. A tűzvédelmi, munkavédelmi tanfolyamok is hozzájuk kerültek, illetve külön vállalkozások alakultak, melyek ezekkel foglalkoztak. Régen az iparosok maguk végezték a könyveléseiket, ebben segítette őket az ipartestület. Mára ez is megváltozott. Főleg az idősebbek, nosztalgiából maradtak tagok, az ipartestületet pedig nem könnyű fenntartani, mert az önkéntes tagsági díjon kívül nemigen van más bevétel, mondta a tolnai elnök.

A Völgységi Ipartestületnél is hasonlóak a gondok. A tagság az előző évekhez képest stagnál, mondta Antal Márton elnök. Sajnos a fiatalokat nem nagyon lehet megszólítani, hogy csatlakozzanak, tette hozzá.

Tavasszal lett volna a vezetőség újraválasztása, ami a járvány miatt csúszik. Régebben számtalan rendezvényük volt, de ma már nem jön össze annyi ember, akiknek érdemes lenne előadásokat szervezni. A vállalkozások is megváltoztak, több lett az informatikus és az olyan szakma, amelynek művelői úgy érzik, nem tartoznak a klasszikus iparos körhöz.

A tagdíjak mellett az ingatlanaink bérbeadásából van még némi bevételünk, mondta az elnök, majd hozzátette, a pandémia alatt felére csökkentették a bérleti díjakat, hogy ezzel is segítsék a vállalkozásokat.

Elmaradtak a bálok, nyárbúcsúztatók

Az egyik legnagyobb ipartestület a megyében a Szekszárd és Környéke Általános Ipartestület. Palkó Tamás elnök elmondta, a régi iparosok megbecsülése megcsappant. A mai fiatalok pedig oda csatlakoznak, ahonnan hasznot látnak. Régebben az ipartestületek egyfajta közösséget alkottak, bálokat, nyárbúcsúztatókat, évzáró találkozókat szerveztek. Összefogták a tagokat, közös élményeket szereztek, nem csak a tanfolyamokon találkoztak egymással az emberek. Ma is akad azért jó példa, például a bátaszéki egyesületnél a tagok néha szerveznek még közös programokat, de ők a megyében ritkaságnak számítanak. Pedig az iparosoknak, vállalkozóknak továbbra is az lenne az érdekük, hogy adott helyzetben együtt lépjenek fel. Az ipartestületek igenis alkalmasak arra, hogy kisebb létszámú, például digitális továbbképzéseket szervezzenek.

Borítókép: illusztráció