Már egy szeretet kapcsolat is megmenthet az öngyilkosságtól

Mint az júliusban megírtuk, a mélybe vetette magát egy fiatal lány a 160-as tetejéről Szekszárdon. Pár hete pedig a szekszárdi járőrök mentették meg annak a férfinak az életét, aki a kocsijába vezette a gázt a kipufogórendszer csövéből. 

A közvélekedés novembert és decembert gondolja a legveszélyeztetettebb időszaknak az öngyilkosság szempontjából. Magyarázták ezt a napfény hiányával, az ember biológiai működésének megbomlásával, a közelgő ünnepek kiváltotta depresszióval. „Szezonális depressziónak” nevezték ezt az állapotot – mondta Kovácsné Kaszás Beatrix szekszárdi pszichológus. 

– Ugyanakkor egy 2018-as vizsgálat ezt a közvélekedést megcáfolta. Azt tapasztalták, hogy ebben az időszakban kifejezetten csökkent az öngyilkosságok száma, sőt karácsony napjaiban – december 24-én, 25-én – alacsonyabb, mint az év többi napján – tette hozzá. Magyarországon is a tavasz végén, nyár elején a legmagasabb az öngyilkosságok száma.

Az adventi időszakban több az emberi kontaktus, éppen a közelgő ünnepek miatt nagyobb az emberek – családok, családtagok – érzelmi kifejező képessége, jobban kimutatják a szeretetüket, ezzel az elmagányosodó családtag is jobban bevonódik a szűkebb-tágabb közösség életébe. A 2018-as felmérés eredményeit ezzel magyarázták. Természetesen egy öngyilkosság is sok, minden időszakban figyeljünk a másikra.

– Az öngyilkossághoz vezető út hosszú, számtalan kisebb-nagyobb jelzést ad le az egyén már jóval az öngyilkosság előtt. Korábbi – akár már 100 éves – kutatások is bizonyítják, hogy a társadalmi integritás megbomlása kedvez a deviáns folyamatok kialakulásának. Amikor az ember elveszti az addigi élete biztos kapaszkodóit elbizonytalanodik, nem látja meg a helyét a saját világában. Az egyén veszélyeztetve érzi magát úgy társadalmi mint egyéni szinten – mondja a szakember.

– Jelenleg olyan nagy az információhoz való hozzáférés, hogy a bizonytalanná váló személyiség számtalan „igazolást” kap ahhoz, hogy az élete bizonytalanná, nehézzé, megoldhatatlanná és feleslegessé vált. Társadalmi és egyéni krízishelyzetekben nagy segítséget jelent, ha van olyan – családi, munkahelyi, baráti – közösség, amely támogatja, elfogadja az egyént, észreveszi a problémáját, mellé áll. 

A krízis állapotban lévő embernek ha csak egy, szeretet kapcsolata, pozitív, elfogadó kötődése van, ez már megóvja az öngyilkosságtól. Elgondolkodhatunk arról, hogy milyen nehéz lehet annak, akinek az életéből ez az egy kapcsolat is hiányzik – húzza alá a pszichológus.

– Én azt tapasztaltam, hogy sok ember számára nagyon terhes a másikat meghallgatni, a szorult helyzetére pozitívan reagálni, egyszerűen azért, mert az emberek viselkedés repertoárjából hiányzik az elfogadás, a szeretet, a megértés, a ráfigyelés kifejezésének készsége. Nem rendelkeznek olyan szóbeli, gesztusbeli kifejezési módokkal, amelyekkel a másik ember segítségére lehetnének. 

Ugyanakkor kulturálisan is az a „szokás”, hogy az ember nem lehet gyenge, nem lehet esendő. Erősnek, magabiztosnak, határozottnak, sikeresnek „kell” lenni, nem szabad panaszkodni, nem szabad szorongást, félelmet, bizonytalanságot mutatni. Ha ezt tapasztalják valakiről, könnyen megkapja a krízis helyzetben lévő ember, hogy „szedd össze magad”, „ne nyafogj”, „ez semmi”, „ne légy gyenge” – véli.

Mindenki a tökéletességet várja el a másiktól. Azokban a közösségekben, ahol nagy és megengedett – esetleg elvárt – az érzelmi kifejezés nyílt kiélése, kisebb az öngyilkosságot elkövetők aránya.

– Az öngyilkosság előtt a személy számtalan jelzést küld a környezete felé arról, hogy rosszul érzi magát. Az elején nem meghalni, hanem elfogadhatóan élni akarnak, de nem tudják az oda vezető utat. Amennyiben a megmentett öngyilkos visszakerül újból abba a környezetbe, ahol megtörtént a suicidum, ahol nem változik semmi, a személy sem fogja feladni öngyilkossági késztetését. 

Ilyen esetekben még megkaphatja a környezettől azokat az elmarasztaló jelzéseket is, melyek határozottan növelik a bűntudat érzését is. („Hogy voltál képes ilyet tenni velünk!”) Ugyanakkor arra is tudunk példát, hogy a család, a barátok, munkatársak odafordulva, segítve próbálják a későbbiekben támogatni a személyt.

Nagyon nehéz ez a környezet számára is, hiszen az öngyilkosság gondolata nagyon összetett okok miatt alakul ki, s a közvetlen környezetet hibásnak, „bűnösnek” kikiáltani az öngyilkos hozzátartozó miatt, igazságtalan lenne.

Az idén számtalan ok van arra, hogy még a kiegyensúlyozott személyiség is rosszabbul érezze magát. A szomszédban dúló háború, az elszabadult árak, az anyagi, egzisztenciális nehézségek olyan tényezők, melyeknél az egyén úgy éli meg, hogy ezekre nincs hatásuk. Ugyanakkor közismert, hogy közvetlenül háborúban élő társadalmakban csökken az öngyilkosok száma – valószínűleg a létfenntartásért folyó küzdelem erősebb, mint a kiváltott szorongás.

Olyan élethelyzetekben, ahol az egyéntől függetlenül jelenik meg a megoldhatatlan nehézség, fokozott szerepe lesz a családi és munkahelyi kapcsolatoknak. Nagy probléma, hogy nem tanulják meg az emberek, hogy milyen belső tartalékokkal kellene rendelkezniük, és ezeket hogyan tudják mozgósítani. A magyar oktatási rendszer még csak nem is érinti ezt. Pedig erre lenne a legnagyobb szükség, párhuzamosan a személyi kapcsolatok erősítésével, amit szintén tanulni kellene. Ezekkel a készségekkel nem születünk, de a tanulási folyamatban elsajátíthatók a stratégiák, melyek a pszichés egészség biztosítéka lehetne.

– Él a kultúránkban egy kép arról, hogy milyen szertartásokkal, módszerekkel kell a karácsonyt ünnepelni. Ezek a képek leginkább 19. század második felének képeslapjairól tárulnak elénk, hóeséssel, havas szánnal, csillogó fenyőkkel. Nehezen tudunk ezektől a ma már régen nem aktuális képektől elvonatkoztatni, hiszen a tömegtájékoztatás rendszerint még ezekkel operál, plusz megjelenik a fogyasztásra ösztönző reklámok tömege. 

A kicsit is bizonytalan ember ettől aztán elkezd szorongani, nem tudja, megfelelek-e ezeknek az elvárásoknak. Tudja-e a mi családunk anyagilag megvalósítani az ajándékozást, tudunk-e olyan nagyon pontos forgatókönyvet gyártani az ünnepekre, amely mindent rögzít, az elfogyasztott ételektől kezdve a kifejezhető szeretet mennyiségéig? Ez egy nagyon feszítő, nyomasztó érzés, a karácsony teljesítménnyé, megoldandó feladattá válik általa. 

Szerencsére már egy ideje tudjuk azt az üzenetet is közvetíteni az ünnepekre, hogy mindenki alakítsa ki a saját ünnepét, a maga rítusait, szokásait, és semmi baj nincs, ha ezek nem egyeznek a „képeslap” konstrukciókkal. Érezze magát mindenki úgy jól, ahogy az az ő közösségének és neki magának megfelelő. És ha ilyenkor odafigyelünk egy-egy magányosnak tűnő családtagra, szomszédra, az nekünk magunknak is jó. És aki nem akar karácsonyt tartani, az nem tartson! Így én nem is boldog ünnepeket kívánnék, hanem jól, örömmel, pihenéssel, szórakozással, kevés alkoholfogyasztással járó szép napokat – mondja Kovácsné Kaszás Beatrix.