Világutazó

2017.09.21. 14:02

Az etióp pásztor övében a tőr mellett ott a mobiltelefon is

A Föld mintegy hetven országában járt eddig dr. Mari László geográfus: szép szám, jóllehet az ELTE docense nem sorolja magát az úgynevezett országgyűjtők közé. Nemrég Szekszárdon, a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi karán tartott előadást délkelet-ázsiai útjáról.

Szeri Árpád

Dr. Mari László azt vallja: akkor igazán hiteles egy egyetemi előadás, ha az oktató be is barangolta azt a helyet, melyről beszél. Egyébként mindenütt az emberek a legérdekesebbek: ezen a téren alapvetően kedvező tapasztalatokban volt része az ELTE docensének. Minél szegényebbek, annál kedvesebbek – amennyiben a látogató tiszteli hagyományai­kat, és igyekszik azokat betartani. Példának okáért meg lehet úszni Jement is, jóllehet ott, a törzsi társadalom egyik sajátosságaként a férfiemberek Kalasnyikov géppuskával a hátukon intézik ügyeiket.

– Itt azért észnél kell lenni! Ha valaki nem ismeri a szokásokat, jobban teszi, ha nem megy oda – húzta alá a földrajztudós.

Gyakorta az állatokat kell távol tartani magunktól, avagy tőlük távol maradni, mert ezek jelentik a nagyobb veszélyt. Dr. Mari László egy esetben majdnem végzetes lépést tett – azaz majdnem rálépett egy halálos mérgű csörgőkígyóra. De nem valahol a trópusokon, hanem az Egyesült Államok déli részén. Azaz, a világ legfejlettebb országában is érhet bennünket baj, ha nem vigyázunk. Forró égövi országokban reggelente ki kell rázni a bakancsot, mert a lábbelibe veszélyes ízeltlábú telepedhet; emellett nem célszerű puszta kézzel kövek alá nyúlni sem, mert találkozhatunk egy skorpióval.

– Egyik kollégám szürkületkor strandpapucsban sétált a sivatagban: meg is csípte egy skorpió – idézett fel a geográfus egy olyan esetet, mely az elemi óvintézkedések mellőzését példázta.

Figyelemre méltó, hogy a trópusokon számos ízeltlábúval nem is mint kellemetlenkedő lényekkel, hanem mint napi táplálékkal találkozhat az utazó. Délkelet-Ázsiában lárvák, illetve kifejlett sáskák, tücskök és pókok szerepelnek az étlapon, fűszerezve és forró olajban kisütve.

Dr. Mari László, az ELTE docense

– Mintha chipszet enne az ember – idézte fel az ízüket dr. Mari László. – Előfordulhat, hogy a sáska lába beragad az ember fogai közé, ez annál okoz gondot, aki ilyenkor sem tud elvonatkoztatni attól, hogy mit kóstolt meg...

Azért a geográfust sem lehetett rávenni néhány – mégoly szívélyesen odanyújtott – táplálék elfogyasztására. Etiópiában a helybeliek levágtak egy marhát, húsát vékony csíkokra szabdalták, és úgy, nyersen kínálták az amúgy edzett gyomrú európai vendégnek. Ezt már azonban hasztalan, szerencsére nem lett belőle sértődés. Ugyanis a világ legtöbb helyén nem veszik jó néven a visszautasítást, abból akár végzetes bonyodalom is származhat.

De térjünk vissza Délkelet-Ázsiába, mely területről a szekszárdi előadás is szólt. Szokványos megközelítés szerint ez a vidék, legalábbis a tengerpartja révén a legszebbek közé tartozik a világon, ezért is lepik el turisták Thaiföld üdülőközpontjait.

– Többször is voltam Thaiföldön, egyszer másfél órát kibírtam a turistaparadicsomként számon tartott Phuket szigetén: azután azt mondtam, hogy köszönöm, ebből nem kérek – mondta dr. Mari László. – Az ország egyébként kifejezetten érdekes, izgalmas, de ennek megtapasztalásához északra is kell menni, az ott élő törzsekhez. Bejártam Burma–Laosz–Thaiföld–Kambodzsa határvidékeit. Ebben a térségben található az Arany Háromszög nevű terület, mint a világ jelentős ópiumtermelő övezete. Manapság azonban a thaiföldi részen előbb találunk káposztaföldeket, mint mákültetvényeket. A világ átalakul, mindenhol jól érzékelhető a globalizáció, ezért manapság már keresni kell az érintetlen helyeket. Én például gyalog mentem be falvakba, olyan vezető társaságában, aki ismerte a helyi nyelvet. A térség arculatát meghatározza a Mekong – magyarul „Minden folyók anyja” – , ez a természetföldrajzi szempontból rendkívül változatos tájegység etnikai szempontból is nagyon izgalmas. De a folyó és környezete mellett egy másik vízről is beszéltem. Kambodzsában található a Tonle Szap, azaz a Szap-tó, ez Délkelet-Ázsia legnagyobb tava. Felszínén falvak lebegnek, az itt élő összes ember élete a vízhez kötődik. A gyermekek csónakkal mennek a tó tükrén úszó iskolába. Ahol azután korszerű eszközöket használva tanulnak. De ez ma már így van másutt is.

Sok helyen járt, rengeteg ismeretet, tapasztalatot gyűjtött a geográfus

Dr. Mari László Etiópia déli részén egyszerű pásztorokkal futott össze. A hagyományos öltözékű emberek övében a kés mellett ott volt a mobiltelefon is. Vajon lehetséges a feltöltés a sztyeppe vagy a szavanna kellős közepén? Mi sem egyszerűbb, a fűkunyhó oldalán ott függ a napelemes készség...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában