Tanítja a pincér mesterséget, amit a Royal Szállóban tanult

Molnár Tibor negyvenhat éve dolgozik fehér ingben és csokornyakkendőben. Hosszú időn át művelte, s most már tanítja a pincér szakmát. Eddigi élete három nagy szakaszra bontható: a budapesti Royal Szállóban töltött évek, a szekszárdi Gemenc Szállóban töltött évek, a szekszárdi vendéglátó középiskolában töltött évek.

Szívesen folytatta volna a mesterséget, de az apja azt javasolta: keressen valami könnyebb, tisztább szakmát. Így került 1972-ben pincér tanulónak a Royal Szállóba, ahová tizenöt jelentkezőből hatot vettek fel. Az elméleti képzést az Ecseri úti iskolában kapták. Az első napon a szállóban megvendégelték az új fiúkat. (Lányok nemigen választották ezt a pályát.) Ott ivott életében először Coca-Colát, ami akkoriban még boltokban nem volt kapható.

Idős kollégák segítették; udvariasságra, pontosságra és precízségre tanították. Néhányan, akik már a háború előtt is pincérek voltak, szinte földig hajolva fogadták a vendéget, így üdvözölve: „Kezeit csókolom, nagyságos asszony!”. Törzsvendégeik a törzsasztalokhoz ültek, és természetesen őket gazdagították a borravalóval. Voltak, akik tizenöt-húsz éve az ő asztaluknál ebédeltek.

Sok érdekes ember járt a Royal Szállóba, mely félúton a Zeneakadémia és a Madách Színház között, a Dohány utcai zsidó zsinagógához is közel található. Molnár Tibor vendégei között volt többek között Kóbor János, Mensáros László, Kocsis Zoltán és Paudits Béla. A fellépő művészek is koruk legjobbjai közül kerültek ki: Presser Gábor, Korda György, Koós János, Kabos László és Hofi Géza.

A tanulóévek 1975-ben értek véget, s aztán még majdnem tíz évig ott maradt dolgozni. Először a II. osztályú étteremben szolgált fel, ahol tizennégy forint volt egy háromfogásos menü és két-három forint a borravaló.

– Akkor ez még komoly pénznek számított – mondja. – Az egyik nap átballagtam a szemben lévő cipőboltba, és a déli jattomból vettem egy pár cipőt.

Megfelelő rutinszerzés után kerülhettek át a fiatalok az I. osztályú étterembe. Pazar berendezés volt ott, gyönyörű eszközök, és olyan süppedő padlószőnyeg, amelyen szinte újra meg kellett tanulni járni. A reggelit öt–hatszáz vendégnek szolgálták fel, egyenként. Még nem létezett büféasztal. Esténként Suha Balogh Kálmán zenekara játszott. Összesen, a Royal két éttermében és sörözőjében huszonöt-harminc pincért alkalmaztak.

Házasságkötése révén került Tolna megyébe Molnár Tibor, 1984-ben. Vasárnap még a Royalban dolgozott, hétfőn már a Gemencben. Az éjszakai bárban 6,5 évet húzott le. Hol diszkó – Kindl Gábor, Bachus László, Sáth Sándor –, hol élő zene – Varga Gyula, Kalocsa Zoltán, Soponyai József – várta a közönséget. Aztán a privatizáció jól helyben hagyta a szállót. Ma kínai ruhabolt működik benne. Rossz érzés elmenni mellette annak, aki részese volt az egykori csillogásának.

Továbblépés, az oktatás felé. Ez volt a 2000. esztendő legfontosabb eseménye Molnár Tibor életében. A szekszárdi vendéglátó iskolába került, szeptemberben kezdi a 19. tanévét. Jó hírnevű az intézmény, 450–500 diákot képeznek: pincéreket, szakácsokat, cukrászokat. Kollégium is van, távolabbi helyekről, még megyén kívülről is érkeznek e szakmák iránt érdeklődők. Felszolgáló 25–30 végez évente.

Hálás szívvel emlékeznek oktatójukra azok, akik már tapasztalt pincérekké, üzletvezetőkké váltak közülük. Az arra érdemes tanulókat országos versenyekre viszi, és gyakran végeznek dobogós helyen. Ő sem riadt meg fiatal korában az ilyen megmérettetéstől. A „Szakma Ifjú Mestere” címet huszonnyolc évesen nyerte el.

Összehasonlítva az egykori és a mai vendéglátást, úgy látja, hogy nem jobb vagy rosszabb lett a helyzet, hanem más. Rengeteget fejlődött a gasztronómia, új alapanyagok, új technológiák, új igények jelentek meg, s ennek megfelelően a kínálat is átalakult. Eltűntek a zónaételek, megérkeztek a pizzák, megsokszorozódott az italkínálat. Szembeötlő például, ahogy a minőségi borok kiszorították az olcsó lőréket az éttermekből.

A felszolgálónál alapkövetelmény a jó megjelenés

Az idén hatvanéves Molnár Tibor, aki pályakezdése óta fehér ingben és csokornyakkendőben dolgozik. Felszolgálóként és szakoktatóként is ad a jó megjelenésre. Felesége ebben maximálisan támogatja. Házasságkötésüktől kezdve, 36 éve minden reggel kikészíti a vasalt, fehér inget a férje számára.

Ha egy étteremben igényes formaruhába öltözött pincéreket lát a vendég, kellemesen érzi magát. Természetesen a kulturált kiszolgálás és a finom étel, ital is az összkép kialakításának fontos eleme. Ezt oktatja tanítványainak a mester. És arra is felhívja a figyelmet, ami szerinte a jó megjelenésnek árt, ami a szakmától idegen. Férfi felszolgálóknál a szakáll, a fülbevaló, nőknél a túlzott sminkelés, a túl hosszú műköröm, mindkét nemnél a pirszing, a tetoválás néhány vendégnek tetszhet, de a többség visszataszítónak tartja. Egyáltalán nem forgalomnövelő hatású. Tehát nem is annyira esztétikai, inkább pénzkérdés, üzletvezetői szemmel nézve.