Mindig a fejlődési lehetőségeket, új megoldásokat keresi

Knipl János (borítóképünkön balra) mecseknádasdi származású, az általános iskola után a baranyai megyeszékhelyen, a Nagy Lajos Gimnázium és Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Aránylag jól tanult, emellett sikeresen kézilabdázott a Pécsi Bányász csapatában, a sport révén a küzdő szellem már ekkor a sajátja lett.

Dolgozni Pécsen a Megyeszernél kezdett el, hamar letette a mestervizsgát, így másodállásban is vállalhatott munkát. A katonaság után a mecseki ércbánya munkatársa lett, a liftek üzemeltetésén dolgozott. Több kisebb szakmai versenyen is sikeresen szerepelt, majd a Zipernowsky technikumot elvégezve erősáramú gép- és készülékgyártó képesítést szerzett. Huszonnégy évesen már csoportvezető volt, és közben elindította saját vállalkozását érintés- és felületvédelem területen. Tanulmányait is folytatta: a Pollack Mihály főiskolán villamosmérnöki végzettséget szerzett. Diplomamunkáját az ércbányában szerzett tapasztalatai alapján az analóg hajtásszabályozás témájában írta meg. Akkoriban a Magyar Tudományos Akadémia minden évben értékelte a fiatal mérnökök diplomamunkáit, ezen a megmérettetésen országos harmadik helyezést ért el. Gyorsan feljebb lépett a ranglétrán, művezető lett, és a vállalkozása is ebbe az irányba indult el.

A bonyhádi vasipari vállalathoz 1982-ben került. A cégnél analóg szabályozású villamos fűtésű kemencéket gyártottak, többek között festőipari automatizált rendszereket. Hamarosan közös GMK-t hozott létre a festőipari berendezések gyártására a vállalattal. Közben a miskolci nehézipari egyetemen gépész szakmérnöki képesítést szerzett. Tanulóként könnyebben jutott ki külföldre és épített kapcsolatokat olyan nagy cégekkel, mint a GEMA. Így tudott beszerezni egy modern porszóró kabint, és kezdett el már önálló vállalkozásban festőipari kabinokkal, kemencékkel, pisztolyokkal komolyabban foglalkozni.

A cége 1991-ben már 60-70 fővel működött, és ebben az évben vásárolta meg a jelenlegi bonyhádi telephelyét is. Közben folyamatosan újításokon fejlesztéseken törte a fejét, új kemencerendszert fejlesztett ki egy osztrák cég panel rendszereiből. Nagy lépés volt, amikor a polipropilén egyik fajtájából, tehát műanyagból sikerült vegyi előkezelő rendszert készíteniük (ezeket korábban rendszerint súlyos rozsdamentes fémből gyártották). A piac is egyre több irányban megnyílt előttük. Amikor átálltak Siemens vezérlésre, már saját programozógárdával dolgoztak, így bekerültek az autóipari beszállítók látókörébe. A következő fokot az anyagmozgatás terén való fejlesztés jelentette. Így jutottak el olyan autóipari cégekhez mint a BMW, vagy a Suzuki.

Az árbevétel jelentős részét mindig fejlesztésre fordítják, mérnökökre, technikusokra, programokra, technológiákra. Fejlődni kell – vallja Knipl János. Volt egy pont, amikor azt mondta, hogy elérte, amit akart, biztosított volt a megélhetése, a családja jóléte. Azt mondta, itt meg lehet állni. De nem olyan fából faragták, hogy ezt meg tudja tenni. Nyughatatlan, mindig keresi az új feladatokat, lehetőségeket, megoldásokat. Ugyanakkor az sem mindegy például, hogy 100 vagy 400 embernek tud munkát adni.

Fontosak a számára a családi kapcsolatok, a cégét is egy nagy családként kezeli. Sokat köszönhet bonyhádi származású feleségének, aki végig mellette volt, támogatta, miközben egyben tartotta a tágabb rokonságot. A fia villamosmérnök, a lánya közgazdász, mindketten kiveszik a részüket a cég vezetéséből. A nyáron már unokái is több területen megismerkedtek a munkafolyamatokkal. Fiatal mérnökgárdával dolgozik, akik látnak a cégben perspektívát és magukénak is érzik azt. A kollégák gyermekei sokszor náluk dolgoznak, ott kezdik el pályafutásukat.

A továbbiak tekintetében bizakodóak. Őket is rosszul érinti a munkaerőhiány, a szakemberek külföldre vándorlása, a Knipl Kft. ügyvezetője és tulajdonosa egyelőre nem is látja, hogy ebből Európa hogyan fog kiutat találni. Ugyanakkor több évtizedes tapasztalatait figyelembe véve az a meglátása, hogy a jelenlegi Magyarország nagyon vállalkozásbarát, rengeteg adókedvezményt vehetnek igénybe, nem is beszélve a pályázati lehetőségekről, amelyek nagy segítséget jelentenek. A műanyag szélesebb körű alkalmazásába, a robottechnikában és a programtervezői rendszerekben látják a fejlődési irányt. A kilátásaik is jók, megrendelésekben nem szenvednek hiányt, 2020-21-ig vannak betervezett munkáik.

Összességében szerencsés embernek tartja magát, azt csinálja amit szeret, és – mint azt az elismerések is mutatják, hiszen elsőként kapta megy Bonyhád Pétermann Jakab-díját is – sikeres a területén. Ezért nem tudja elképzelni az életét, nyugdíjasként otthon ülve, munka nélkül.

A sport az élete része

Sajnos a versenyszerű kézilabdázást szülői nyomásra abba kellett hagynia, de Knipl János bevallása szerint sport nélkül nem tudna létezni. Először amatőr szinten folytatta a kézilabdát, majd pár évig teniszezett. Azután váltott a távlovaglásra, távhajtásra. Miután a lovakkal kapcsolatos allergiája alakult ki, kerékpározni kezdett. Rendszeresen szervez túrákat, már most a jövő évi kirándulások útvonalát állítja össze, amelyekre nemcsak a családot, hanem a kollégákat is várják.

Ugyanakkor támogatóként is jelen van a sportéletben, a bonyhádi és a majosi futball csapatot, a bonyhádi kosarasokat, valamint a mecseknádasdi kézilabdásokat is támogatja a cége.