Saját erőből a felhők között a világ legmagasabb pontján

Amióta az új-zélandi Edmund Hillary és nepáli serpája, Tenzing Norgay feljutott a 8848 méter magas Csomolungmára, vagyis 1953. május 29. óta valamivel több mint háromezren jártak a világ tetején. A szabolcsi származású hölgy „Ötször nyolcezer méter felett – Himalája expedíciók” alcímet viselő prezentációjában arról beszélt, a rendezvény apropóját az adta, hogy tíz évvel ezelőtt érte el először a helyiek által a Föld istenasszonyának nevezett helyet. A hozzávetőleg százötven nő között mindössze húszan vannak, akik Földünk tizennégy – Pakisztánban, Tibetben és Nepálban található – nyolcezres csúcsa közül legalább négyet megmásztak, e szűk kör tagja Ugyan Anita is. Erőss Zsolt (2002) és Jelinkó Attila (2007) után 2009-ben nemzetközi expedíció tagjaként harmadikként tűzte ki a magyar zászlót a Mount Everesten. Rá egy évre férjével, Michael Kobolddal újra átélhette a csodát. Korábban 2003-ban a Gasherbrum II. (8035 méter), 2007-ben pedig a Gasherbrum I. (8068 m) és a Broad Peak (8047 m) került fel a dicsőséglistájára.

Felvezetésként elmondta, az egész életét végigkíséri a sport: hatéves korában kezdett el atletizálni, a középtávfutást később felváltotta a hosszútáv és a terepfutás. A sport kiváló fizikai alapot adott számára a későbbiekben. Aztán jött a sziklamászás, először a Zemplénben, majd következtek a magasabb hegyek. Mindig vonzódott az extrém dolgokhoz, így adta magát, hogy kipróbálja magát magashegyi mászóként. A csak kevesek számára elérhető világ kapcsán megjegyezte, számára nem csupán a mászásról szól, hasonlóképpen fontos az utazás, a kultúra és az emberek megismerése. A hegymászás nagyon összetett dolog, a hegy lábához eljutni két hét, tehát megközelíteni sem egyszerű. Amikor valaki ott áll ötezer méter felett, akkor jön rá, hogy az ember milyen pici a természeti csodákhoz képest, hasonlattal élve, olyan mint meggyszem a tortán.

Beszélt az akklimatizálódás fontosságáról, ami tulajdonképpen arról szól, hogy a WC- és zuhanysátorral rendelkező alaptáborból indulva a további négy kialakított táborhely beiktatásával indulnak több útra.

Az extrém körülményeket taglalva kiemelte, akár mínusz 40 Celsius-fok is lehet, a levegő oxigénszintje a tengerszinten mértnek csupán a harmada, alacsony légnyomás mellett hó és szél nehezíti a mászást. A halálzónában valódi egészségügyi veszélyt jelent az agy- és tüdőödéma kialakulása, amely még tapasztalt alpinistáknál is előfordulhat. A leegyszerűsödött világ embertelen kitartást és harcot kíván, ahol csak a következő lépés számít, 8-10 órás monoton küzdelmet jelent feljutni a csúcsra. Ezen a szakaszon a mászó – lépésről lépésre tudja, hogyan lehet elérni a célt – már csak a következő lépésre tud gondolni, miközben tűri a monotóniát.

„Az egy hónap alatt folyamatosan jelen van a határok feszegetése, a küzdelem, a kihívás, párosulva a szépséggel, magasztos érzésekkel egy lenyűgöző világban” – emelte ki az inspiráló hegyi sztorik kapcsán Ugyan Anita. Másodjára, 2010-ben plusz oxigén nélkül szeretett volna feljutni a csúcsra, egy torokgyulladás miatt azonban ez majdnem végzetesnek bizonyult. A légcsöve teljesen beszűkült, már visszafelé a táborban elájult, adrenalin injekció után tisztult ki a torka annyira, hogy le tudott jönni a hegyről. Egy ilyen út teljesen elgyötri a testet, 7-10 kilogramm súlyvesztéssel jár, de az élményért és a boldogságért a kihűlést és a hallucinációkat is vállalják – a lehetetlent megkísértve – a lélegzetelállító pillanatért, amelyet a csúcs elérése jelent.

Kell a folyadék, de fél órát kell várni egy pohár teára

Ugyan Anita elmondta, a 2001-es Everest-expedíción dr. Gárdos Sándor orvos halála kapcsán közelről élte meg, hogy bármelyik pillanatban meghalhat. Nagy lelki terhet jelent a holtak látványa, annyira azonban nem veszi el az erőt, hogy visszaforduljanak. Váratlan események sorozata vár a mászókra, amikre nem lehet előre felkészülni. Az 5364 méteren található alaptábor egy kőzettörmelékkel borított gleccseren fekszik, vagyis folyamatosan mozog, éjjel félelmetes hangokat ad. A gleccserhasadékokat létrával hidalják át a serpák. A hármas táborban – 7300 méteren – már halmozódnak a nehézségek: sűrűsödik a vér, sok folyadékot kell inni, azonban fél óra is eltelik, míg elegendő havat olvasztanak egy pohár teához. Alvás helyett inkább csak szakaszos pihenésről lehet beszélni. A csúcson csak fél órát töltött – a lefelé vezető út szerinte sokkal veszélyesebb, mert lanyhul a koncentráció.