Örömmel tekeri meg a húszhangú sípládát

A szabad hétvégéi lassan elfogynak Ring Istvánnak. Nyár végéig programokkal, fellépésekkel telik meg a naptára, de egyáltalán nem bánja. Sokfelé hívják közreműködőnek kedves hangszerével, a verklivel. Általában a feleségével együtt megy, két masinával, s amíg az egyikük lyukszalagot cserél, betéve a következő zeneszámot, addig a másik játszik, és nincs kényszerszünet.

Az 53 éves paksi férfi gyerekkora óta zenész. Legtöbbször szaxofonozott és tárogatózott, de az utóbbi időben úgy ismert, mint a városi fúvószenekar tubása.

‒ Énekelni is szeretek – mondja –, de ez, fúvós hangszeren játszva nehezen kivitelezhető. Ezért kerestem más megoldást.

Eredeti szakmája asztalos. Jelenleg a városi múzeum gyűjteménykezelője. A humorérzéknek sincs híján. Azt mondja, már megnyitása előtt a múzeumban dolgozott. S valóban: a faipari munkákat az a cég végezte az építkezéskor, amelynek üzemvezetője volt. Később vállalkozóként is munkakapcsolatban állt az intézménnyel.

Amikor 2014-ben mentek Budapestre, a múzeumok majálisára, azon tanakodtak az igazgatónővel, dr. Váradyné Péterfi Zsuzsannával, hogy milyen egyedi ötlettel tűnhetnének ki. A Nemzeti Múzeum kertjében megrendezett majálison sokan kínálnak kézműveskedési lehetőséget, és más érdekességeket. Tehát a többieknél nagyobb hanggal, vagy nagyobb látványossággal lehet az adott múzeum standjához vonzani a látogatókat. Ekkor jött a nagy ötlet: a verkli.

‒ Szólt a zene, énekeltem – meséli –, és a paksi múzeumban látható, római kori császárláb másolata a hangszeren, egy forgó tányérra szerelve csalogatta az érdeklődőket.

Bevált, s azóta is verklizik. Az még nem saját készítésű zeneláda volt, és nem is klasszikus módon működött, hanem elektronikusan, de úgy gondolta, hogy aki asztalos is és zenész is, könnyen összedobhat egy igazit. Tévedett. Nekikezdett, de még most, évek elteltével is csak hatvanszázalékos készültségű az eszköz. Tegyük hozzá: idegen nyelvű szakkönyvből dolgozik, és rengeteget bajlódik a fordítóprogramokkal. Meg sok más dolga van; nemcsak ezzel foglalkozik.

Az első nagy varázslat részese öt évvel ezelőtt, a keszthelyi, nemzetközi verklis találkozón érte. Több mint negyven kintornás érkezett Európa országaiból. Most már ő is visszajáró közreműködő. Egyelőre a neves gyártó, Axel Stüber hangszerét használja ott és máshol is. Ez egy húsz hanggal rendelkező sípláda, melyhez, a meglévő lyukszalagok mellé újakat is készített, magyar slágereket feldolgozva. Omega, Illés, Bergendy, Zorán, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, Ihász Gábor szól a wurlitzerből. Az összesen kilenc és félórás hanganyagból ötórányit tesznek ki a magyar számok.

Megfordult már a hangszerével sokfelé Ring István, Bajától Debrecenig és Szegedtől Miskolcig. A közeljövőben megy Gödöllőre, Óbudára, Kassára, Kapolcsra, Esztergomba és Tiszaföldvárra. Tolna megyei településekre is szívesen megy, ha hívják.

Arra kérdésre, hogy meg lehet-e a verklizésből gazdagodni, Ring István azt válaszolja, hogy sosem törekedett ilyesmire. Egyedüli vágya, hogy jó hangulatot biztosítson a hallgatóságnak, miközben ő is jól érzi magát. A verklizés tulajdonképpen egy időutazás. Álmodozásra csábít, átlényegül tőle az ember: az is, aki tekeri, az is, aki hallgatja.