Őseink lenyomatát hordozzuk magunkon

A Család Akadémia programsorozat részeként dr. Komlósi Ákos c. főiskolai docens, nevelés lélektani tanácsadó előadásában arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy az előző generációk bizony rajtahagyják a lenyomatukat a fiatalabb generáción. Haragudni azonban nem érdemes ezért rájuk. Célszerű inkább számba venni, melyek voltak őseink gyengeségei. Ha valamilyen problémával küzdünk, át kell gondolni, nem a tükörképei vagyunk-e édesanyánknak, vagy édesapánknak. Nem az ő megoldatlan problémáit hurcoljuk-e mi is magunkkal.

Dr. Komlósi Ákos hozzátette, néhány, az életünkben meghatározó ember formál bennünket azzá, akik leszünk. Az első ilyen ember az egyén életében az édesanya. Ő adja a feltétlen gondoskodás élményét. A szakember emlékeztetett, a gondoskodás minősége egyáltalán nem elhanyagolható. A hetvenes évek végén például az édesanyák kilencven százaléka nem énekelt a kisgyermeknek, nem játszottak ölbéli játékokat, nem cirógatta. Mostanra azonban felismerték ennek jelentőségét a korai fejlesztésben. Minden gyermekben benne vannak az alapvető motívumok – mozgásigény , komfort-, élmény- , szabadság-, önállósulás szükséglete, önbizalom, ambíció, identitásvédés, én-tudat, motiváció – csakhogy különböző intenzitással. Az, hogy felnőtt korára melyik motívum, milyen mértékben bontakozik ki, jelentősen függ a környezettől. Első lépésben tehát az édesanyától, de fontos szereplő az apa, a testvér, a nagyszülő, a tágabb rokonság, a nevelő, majd idővel egyre jelentősebb hatással bírnak a kortársak és a házastárs. Dr. Komlósi Ákos arra emlékeztetett, saját gyermekeink, illetve unokáink is formálnak bennünket.

A nevelés lélektani tanácsadó arra is figyelmeztetett, egy házasság sikere szempontjából egyáltalán nem mellékes, milyen mintákat hordozunk. Mint mondta, közhely, de a hasonló a hasonlóval működik jól. Példaként hozta fel, hogyha az egyik fél otthonülős, a másik viszont inkább pörgős, az számtalan konfliktus forrása lehet. Végül elárult egy titkot is. Ha valaki két-három évig szó nélkül eltűri párja valamely rossz szokását, akkor később már kicsi az esély, hogy a másik fél változtatni tudjon ezen. Még akkor is, ha esetleg a szándék megvan benne.

Egy tanulságos eset

Dr. Komlósi Ákos tanulságos esetként említette, amikor egy édesanyát küldtek hozzá azzal, hogy nem bír a kétéves kislányával, és emiatt „kivan idegileg”. A gyereke mindenben ellent mondott neki, és minden kérésnek az ellenkezőjét csinálta. Az anya pedig hiába fordult gyerekorvoshoz, védőnőhöz, a szomszédjaihoz, senki nem tudott neki jó tanácsot adni. Amikor dr. Komlósi Ákos elkezdett építő kockázni a gyerekkel, hogy felmérje a kapcsolatfelvételi képességét, azt, hogy hogyan fogadja el az irányítást, az édesanya egyszer csak közbeszólt: „Nem is tudtam, hogy így is lehet játszani a gyerekkel”. Dr. Komlósi Ákos szerint a minta öröklés, avagy a kultúravesztés áldozatai az édesanyák, akik elveszítik anyai kompetenciáikat, hiszen annak idején velük sem játszottak a szüleik.