Mi is látjuk „Amerre a vaddisznók járnak...”

Az idősebbek még emlékezhetnek a jellegzetes címre, melyet egy annak idején nálunk is népszerű, jugoszláv filmsorozat viselt. Tegyük hozzá gyorsan, hogy az alkotás nem az említett, sárban dagonyázó, agyaras és cseppet sem veszélytelen állatokról szólt. Viszont ezért a hiányosságért számos, Gemencet járó (természet)fotós kárpótol bennünket manapság.

Nem kell messzire menni, lapunk munkatársa, Makovics „Viharvadász” Kornél is ezen fotóriporterek közé tartozik. Jóllehet kezdetben villámokat megörökítő felvételei okán híresült el, ma már azt is sokan tudják róla, hogy beírta magát az ártéri állatvilág megörökítőinek névsorába. Csak úgy mellékesen közben a tévébe is bekerült. Ez úgy történt, hogy otthonától mintegy hatszáz-nyolcszáz méterre vadkamerát helyezett ki éjszakára.

A rövidfilmek, bennük a lehető legnagyobb lelki nyugalommal eszegető szarvasokkal, óvatos, ravaszdi rókával, mindenre fülelő, időnként összerezzenő nyúllal a legnagyobb közösségi portálon nagy közkedveltségnek örvendenek. Kollégánk pedig a televízióban is elmesélte, hogy miként lehet ilyen módon becserkészni a vadat az ember tőszomszédságában.

[embed]]

Az erdőben, a gemenci rengetegben azonban egészen más cserkelési módszereket alkalmaz. Időnként egész testét beborító, avarszínű terepruhát ölt és szinte egybeolvad a természettel.

Ilyenkor születnek freskószerű felvételei a kapitális vadkanokról, a méltóságteljes szarvasokról vagy éppen a tavacskába térdig gázoló, szomját mohón csillapító szarvasborjúról.