Újabb sírokat tártak fel Dunakömlődön

Az elmúlt tíz év alatt százhúsz-százhuszonöt sírt tártak fel a területen, amellyel Lussonium bekerült a top 10-be, mint a magyarországi legnagyobb római temetők egyike, tájékoztatott Szabó Antal ásatásvezető, a Paksi Városi Múzeum munkatársa.

Elmondta, hogy a Krisztus utáni negyedik-ötödik századi temetőben található sírok megfelelnek a korszak jellegzetességeinek. Nem sokban különböznek a mai, modern korú temetkezésektől sem, hiszen az első keresztények többsége a római kultúrát követte: lepelbe csavarva, koporsóba zárva temettek, a sírokat kis halmokkal fedték. Az ókori rómaiak halálnemei sokfélék voltak, de leginkább háborúkban, betegségekben, járványok miatt hunytak el, valamint társadalmukban történtek gyilkosságok is.

A héten a régészek egy olyan nő tetemére bukkantak, akit egy korábbi vízelvezető árokba dobtak vagy temettek be. Az ujján bronzgyűrűt találtak. Az elhunyt nőnek súlyos gerincferdülése volt, a gerince „s” betűre hasonlított.

Az öt hét alatt kiásott sírokban számos viseleti tárgyra is leltek a régészek. Míg a korábbi időkben gyakrabban előfordult, hogy aranyból, ezüstből készített ékszereikkel temették el az elhunytakat, ebben a késő római temetőben leginkább csupán bronzból és csontból készített ékszerekre bukkantak.

A női sírokból gyűrűk, fülbevalók, karperecek, a férfi sírokból érmék, ruhakapcsoló tűk, övcsatok kerültek elő, síronként egy-két darab, de gyakoriak azok a temetkezések is, ahonnan nem kerültek elő tárgyak. Ennek oka, hogy a sírok nagy részét már a római korban kirabolták, de történtek sírrablások későbbi korokban is. A másik, talán valószínűbb oka azonban összefügg azzal a más feltáráson is megfigyelt ténnyel, hogy a Krisztus utáni 4-5. században már szegényebb népréteg lakta Pannoniát, mint a korábbi évszázadokban.

– Egyelőre nincs adatunk arról, hogy bármiben is különbözött volna a lakosság a többi római erőd környékén élő emberektől. A faluban azok laktak, akik kiszolgálták a katonaságot. A kerámiaedények gyártásától, a számukra nyújtott szexuális szolgáltatásig minden „feladatot” elláttak. A katonaság piacot jelentett a lakosság számára. Ez adja Lussonium különlegességét is, hiszen egészen más egy katonai tábort körülvevő falu és egy polgári település – mondta Szabó Antal ásatásvezető, hozzátéve, hogy mindezek ellenére Lussonium lakossága gazdagabbnak számított az általános „szegénység” ellenére is, mint a határvidéktől távolabb eső települések népessége.

Diákok segítenek

Az ásatások területe a PTE Régészet Tanszékének gyakorlati helyszíne is egyben, a munkákat régész hallgatók segítik. A megtalált régészeti tárgyakat dokumentálják, majd a restaurátor-műhelybe viszik, ahol eltávolítják a felületeikről a szennyező anyagokat. Az öt hét alatt nem tudtak mindent feltárni a területen, ezért a munkát várhatóan ősszel folytatják.

Erődláncolat tagja volt Lussonium

Lussonium egy katonai tábor volt, története az elérhető adatok szerint a Krisztus utáni első század közepén kezdődött, amikor a hódítók a Duna vonalán elkezdték kiépíteni védelmi rendszerüket erődítmények és őrtornyok láncolatával. Ennek az erődláncolatnak volt az egyik legelső tagja Lussonium, a dunakömlődi Bottyán-sáncon felépített katonai tábor több őrtoronnyal, körülbelül félezer fős gyalogos katonával.

Az erőd története az 5. század elején fejeződik be, a 400-as évek első évtizedeiben a tábort véglegesen kiürítették. Ez a sors várt a római tartományra is, melyet az 5. század első felében ürítettek ki, és nagy valószínűséggel át is adták a beözönlő hunoknak.