Télen nehézzé válik a táplálék megszerzése a vadállatoknak

A vad normál körülmények közt a szabad természetben megtalálja, amire szüksége van, de hazánkban átalakult környezettel kell szembenéznie. Ezért adott esetben szükség lehet kiegészítő takarmányozásra, ismertette dr. Király István, az Országos Magyar Vadászkamara Tolna megyei Területi Szervezetének titkára.

Igaz, a teleink egyre enyhébbek; szűkül az az időszak, amikor tényleges problémát okozhat a táplálék megtalálása. Egyébként sosem lehet elég az etetés, amelynek célja a téli táplálékszegény időszakban a túlélés, illetve ez a vadgazdálkodási tervek végrehajtását is segíti. Helyileg koncentrálja a vadakat, tervezhető a vadak elejtése. Így segíti a kiszámítható vadgazdálkodást a kielégítő mennyiségű takarmány. A minőség is fontos, vadtakarmányozásra is csak olyan takarmány használható fel, amely egyéb gazdasági haszonállattal is megetethető.

A Tolna megyei vadgazdálkodás a vadállományt tekintve az országos tendenciákhoz hasonlít: a nagyvadfajok (gímszavas, vaddisznó, dámszarvas) állománya évről évre dinamikusan növekszik. Ez mezőgazdasági vadkárokat is okoz, illetve az etetés terén megnövekedett feladatot jelent. Ellentétes tendencia figyelhető meg az apróvadfajok esetében (fácán, mezei nyúl), amelyek állománya sajnos folyamatosan csökken, és vadgazdálkodás szempontjából egyre kevesebb lehetőséget biztosít, közölte dr. Király István.

Egy állattenyésztési szakember kiemelte a vaddisznó és a dámszarvas elmúlt évtizedekben tapasztalt térhódítását.

Az idei tél egyelőre hómentes, ami a mezőgazdasági élőhelyeken kedvezőbb feltételeket jelent a mezei nyúl, a fácán és az őz számára is. A vaddisznó egy „kőkemény túlélőgép”, táplálkozási szempontból egy átlagos hóborítás sem hozza zavarba, hiszen szinte bármit képes feltúrni, ameddig nincsenek hosszan tartó komolyabb fagyok.

Az őz, a gím, a dám kérődző, növényevő vadfajok. Alapvetően kétszikű lágy és fás szárú növényeket fogyasztanak – hogy melyikből többet, az a fajtól és az adott táplálékkínálattól is függ.

Jellemzően a fák és cserjék leveles hajtásait rágják le, télen különösen fontos táplálék­alkotó például a szederlevél. Ameddig a hó ezeket nem fedi el, addig ha szűkebben is, de mégis van elérhető természetes táplálékuk, mutatott rá a szakember.

A tél táplálékszűk időszak minden vadon élő állat, így minden madár számára is. Vannak már olyan madarak is, amelyek eddig vonulók voltak, de a viszonylagosan enyhe telek miatt egyre gyakrabban nálunk maradnak, tájékoztatott Hága Krisztián, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Szekszárdi Helyi Csoportjának önkéntese. A barátposzáták, a vörösbegyek, a fekete rigók – az ő etetésükre külön figyelni kell.

Nagyjából az első fagyoktól, vagy esetlegesen az első komolyabb hóréteg kialakulásától mindenképpen érdemes elkezdeni a rendszeres etetést. Ha egy etetőhelyet megnyitottunk, akkor azt az etetési szezon végéig illik fenntartani, mert a madarak nagyon könnyen hozzászoknak. Ha valahol táplálékforrást találnak, akkor végig keresni is fogják, és ha ezt idő előtt megvonjuk, az adott esetben jó néhány madár pusztulását okozhatja.

Mivel érdemes etetni? Minél magasabb energiatartalmú mag, magkeverék az ideális. Például a napraforgó, amely általánosan elterjedt, de ugyanígy a dió, mogyoró is rendszeresen meg szokott jelenni az etetőkben. A fekete rigónak, vörösbegynek szoktak adni gyümölcsöket félbevágva, kiakasztva, azt különösen szeretik.

A kenyérféléket, tésztaféléket kerülni kell. A sózott termék sem szerencsés. A téli fagy egyfajta szárazságot is jelent, hiszen ilyenkor nem találnak iható vizet a madarak. Éppen ezért a sózott élelmiszerek, például a szalonna, sonka, amelyet ki szoktak aggatni, nem jó nekik. A fagyos időszakokban az itatás is célszerű az etetés mellett.

Különböző madárfajok különböző helyen szeretnek csipegetni. A fára akasztott vagy állványos etetőben csipegető madarak által kiszórt eleségre teljesen más fajok mennek le a földre. Az etetést tavasszal, a hó olvadása, illetve a fagyok után abba kell hagyni, mert a madarak a könnyen megszerezhető táplálékot részesíthetik előnyben továbbra is, így a rovarkártevők szabadon garázdálkodhatnak a kertben, tette hozzá Hága Krisztián.

A kóbor sors elég kilátástalan

Vannak félig kóbor állatok, melyekkel a tulajdonosaik igazából nem foglalkoznak, mondta Fiáth Szilvia, a Szekszárdi Kutyamenhely vezetője. Az abszolút felelőtlen tulajdonosok kutyái az utcán élnek, és vannak kutyák, melyek tanyákon. A tanyákon meg borospincéknél lévő kutyákat csak részlegesen etetik. Ezek valamelyest tudnak táplálékhoz meg vízhez jutni. A kidobottaknak vagy megszökötteknek, melyek az út szélén vannak, nagyon kicsi az esélyük. Az lenne a cél, hogy ha valaki ilyet lát, segítsen rajta, vizet, ételt adjon neki. Ha van lehetősége, helyezze el valahol, ismerősnél vagy menhelynél. A macskáknak sem könnyű. Nagyon sok kóbor cica is van. A szekszárdi kutyákat igyekeznek befogni, összeszedni, a cicákkal azért nem tudnak mit kezdeni, mert nincs megfelelő helyük, ahol el tudják azokat helyezni, közölte Fiáth Szilvia.