Megvétózta az igazgatói döntést, így indult a karrierje

A munka világát is alaposan, belülről megismerte, mielőtt érdekvédő lett. Közösségi, a közösségért cselekvő ember. Sosem tartozott a „megélhetési szakszervezetisek”, az „önmenedzselő kamarai tisztségviselők” közé. Gecse Lajost 45 éve, 1975-ben választották szakszervezeti bizalminak a szekszárdi műszergyárban, s azóta végez különféle közéleti tevékenységeket. Jelenleg a 12 ezer tagot számláló, 47 tagegyesület munkáját koordináló Tolna Megyei Horgászegyesületek Szövetségének elnöke. Megbízatása, a 2018-as újraválasztását követően, 2023-ig szól.

– Esztergályosnak tanultam – meséli –, Hazafi Jóska is az osztálytársam volt, aki később a Népújság főszerkesztő-helyettese lett. Szerettem már akkor is komolyan foglalkozni a dolgokkal, úgyhogy elindultam a Szakma ifjú mestere versenyen, és meg is nyertem a megyei döntőt. A mesterdarabom, az őcsényi reptérre gyártott, a csörlőző géphez – amivel a vitorlázókat húzzák fel – való, az oda-vissza csévélésre alkalmas tengely volt. Két példány készült, az egyik nálam van, a másik még lehet, hogy ma is szolgálja a vitorlázókat.

A pályakezdő esztergályos a műszergyárba került. Hamarosan a fejlesztő csapat tagjává vált, és egyedi, speciális alkatrészek, gépek tervezésével, gyártásával foglalkozott. Megszerezte a gépész technikusi végzettséget. Rövid ideig művezető volt, s mert látták, hogy tud bánni az emberekkel, oktatási felelősnek nevezték ki. A képzések, továbbképzések szervezésével foglalkozott, ugyanakkor szakszervezeti titkárnak is megválasztották.

– Egyik reggel megyek be – eleveníti fel a sztorit –, és rám támadnak a kollégák: miért járult hozzá a szakszervezet ehhez az igazságtalan béremeléshez? Fogalmam se volt, hogy mi történt, úgyhogy siettem az igazgatóhoz, tisztázni a dolgot. Annyi infót menet közben összeszedtem, hogy a több mint ezer dolgozó közül 15 kapott elég rendes emelést, a többi semmit. Kérdezem a főnököt: miért nem egyeztetett a szakszervezettel? Azt mondja: a takarítónővel ne egyeztessek? Vétót jelentettem be, amire még a megyében, de lehet, hogy az országban sem volt példa a hetvenes években. Felrendeltek mindkettőnket a pesti központhoz, az igazgatóval visszavonatták a rendelkezést, én meg ismertté váltam a szakszervezeti körökben.

Ennek a sikeres érdekvédelmi akciónak köszönhetően Gecse Lajost a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsához hívták munkatársnak 1978-ban. Az ifjúsággal, a sporttal és a szakmaközi feladatokkal foglalkozott. Ez utóbbi azt jelentette, hogy az olyan szakmákban tevékenykedő szakszervezeti tagok problémáit is összegyűjtötte, és továbbította a területi központ felé – Pécsre –, akik szanaszét dolgoztak, s emiatt nem léphettek fel egységesen. (Például: postások, vasutasok.) Megszervezte a megyei szakszervezeti ifjúsági napokat, és támogatta a sportesemények létrejöttét, lebonyolítását. Domboriban a triatlon versenyek rendezésében több mint húsz éven át vett részt. A horgászversenyek is hozzá tartoztak. Akkor került közel ehhez a sportághoz.

– A rendszerváltás a szakszervezetnél ért – emlékszik vissza –, ahol durva leépítések következtek. Átmenetileg az MHSZ-hez (Magyar Honvédelmi Szövetség) kerültem városi titkárnak. Ez egy olyan szervezet volt a szocializmusban, ahová a különféle félkatonai szabadidős tevékenységek tartoztak: lövészet, ejtőernyőzés, rádiózás, motorozás. Csakhogy nagy jövője a demokratikus fordulat után ennek se volt. A biztonságtechnika, a vagyonvédelem mindig érdekelt. Azt terveztem, hogy az MHSZ-t ilyen irányba viszem el, a rádiótechnikára, a kommunikációra, a riasztóberendezések telepítésére építve. Elvégeztem a műegyetemen egy biztonságtechnikai kurzust, aminek aztán a magánvállalkozásomban vettem hasznát. Ugyanis, látva, hogy a korábbi szervezeti egységek sorra dőlnek össze, előremenekültem, és 1991-ben maszek lettem.

Elsősorban mechanikai vagyonvédelemmel foglalkozott. Belépett a kisiparosok és kismesterek 1994-ben megalakult köztestületébe, a Tolna Megyei Kézműves Kamarába, ahol elnökségi taggá választották. A SZEM (Vagyonvédelmi Vállalkozások Szövetsége) munkájában is részt vett. A legtöbb energiát a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara Tolna Megyei Szervezetének felépítésére fordította.

– A Felvételi Bizottság elnökeként kezdtem a munkát 1998-ban a vagyonvédelmi kamaránál – mondja –, az 1200 tag közül körülbelül nyolcszáz az én közreműködésemmel csatlakozott. A következő évben a kamara elnökévé választottak, és hatvanéves koromig, 2008-ig láttam el az ezzel kapcsolatos feladatokat. A vállalkozásomat 2009-ig működtettem. Közben, már 2003-ban a Tolna Megyei Horgászegyesületek Szövetségének főállású elnöke lettem; 2013-tól társadalmi megbízatású elnökként dolgozom.

Vas és víz

Gecse Lajos ötéves koráig Dombóváron élt. Akkor, 1953-ban költözött a szüleivel Szekszárdra. Esztergályos végzettséget szerzett 1965-ben, a műszergyárban helyezkedett el, ahol hamarosan a legjobb vasasok, szakmája legjobbjai közé került. Később érdekképviseleti munkát, közéleti tevékenységet végzett, mint szakszervezeti titkár, kamarai elnök és a megyei horgászegyesületek szövetségének elnöke. Ez utóbbi funkcióját még ma, 72 évesen is ellátja.

Mindig érezte az önképzés fontosságát. Katonai szolgálata után leérettségizett és gépész technikusi oklevelet szerzett (1971), majd felsőfokú munkaügyi szakképesítő vizsgát tett (1987). Elsősorban mechanikai vagyonvédelemmel foglalkozó egyéni vállalkozását 1991-től 2009-ig működtette.

Házas, felesége főkönyvelőként ment nyugdíjba. Két gyerekük és két unokájuk van.

Fontos feladatának tartja a Tolna megyében működő horgászegyesületek tevékenységének segítését.

Az orvhalászat visszaszorítását, a vízminőség javítását, a kiváló, lehetőleg őshonos halállomány telepítését és a nívós horgászversenyek rendezését.