A tudás érték, úgy lehet átadni, hogy nekünk is megmarad

Bognár Zoltán Pakson született, de életútjának minden eleme – az egyetemi évektől eltekintve – Dunaföldvárhoz kötődik. Ott járt általános iskolába, majd a Magyar László Gimnáziumban tett érettségit, ami később negyven éven át volt a munkahelye – írták róla a Város napi gálán elhangzott méltatásban.

1972-től a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre járt, történelem-földrajz szakon végzett. Ez idő alatt bekapcsolódott a város környéki tanyákon élő gyerekeket támogató mozgalomba, és százhúsz egyetemista vezetője volt. A fiatalok húsz tanyasi iskolát segítettek tudásukkal, munkájukkal. Bognár Zoltán építőtáborokban vasutat épített és szőlőt művelt, Finnországban parkgondozásban, az NDK-ban építkezésen dolgozott. A Debrecenben töltött évek meghatározónak bizonyultak számára, és az ottani szemléletet hozta magával a gimnáziumba tanárként.

A Magyar László Gimnáziumban 1977-ben kezdett tanítani. Kilenc cikluson keresztül volt osztályfőnök a nappali tagozaton, többször volt levelező tagozatos osztályok vezetője is. Tanulók százait érettségiztette mindkét tárgyából. Alapelvei közé tartozik, hogy a tudás az az érték, amit úgy lehet átadni, hogy nekünk is megmarad. Emellett azt vallotta, hogy az órákon a tanár ne üljön le, ugyanis ha áll, mindenkinek van esélye munka közben találkozni a tanár figyelő tekintetével, továbbá a színvonalas ténytudást, a helytálló érveket, a minőségi, igényes megfogalmazást is fontosnak tartotta munkája során.

Diákjai többek között a várjátékok történelmi versenyén, az OKTV-n és országos szaktárgyi versenyeken szerepeltek. Tanítványai a Kőrösi Csoma Sándor Kárpát-medencei földrajzversenyről háromszor hoztak el első helyet, a történelem OKTV-n induló diákjai között van, aki a tanári pályát választotta. Földrajz iránti szeretetével lányát is megfertőzte, aki geográfus lett.

Társszerzője lett több kötetnek

Oktató-nevelő munkája mellett számtalan más iskolai tevékenységben is számítani lehetett Bognár Zoltánra. Részt vállalt az iskolatörténeti kiállítások berendezésében, a jubileumi programok megszervezésében, a tanulók versenyének előkészítésében, megvalósításában. Előadókat hívott a Magyar László-napokra, osztályfőnökként írója, rendezője volt több március 15-i és október 23-i városi megemlékezésnek. A rendszerváltástól két évig a Dunaföldvár című helyi lapban jelentek meg írásai. A gimnázium iskolatörténeti köteteiben társszerző volt. Dunaföldvár monográfiájában az 1939-től napjainkig tartó fejezetet írta. A 2016-ban megjelent Volt egyszer egy légvédelmi tüzérezred... Dunaföldvár, 1956 – Dr. Tóth Miklós visszaemlékezése című kötet egyik szerzője, illetve a Dunaföldvár várossá avatásának harmincadik évfordulója alkalmából tavaly megjelent „Szabadnak született – Dunaföldvár Város 3 évtizede (1989–2019)” című várostörténeti kötet egyik alkotója.

Borítóképünkön: Bognár Zoltán (jobbról) Horváth Zsolt polgármestertől vette át a díjat