Észrevétlenül csökkenni kezdtek a megrendelések

A koronavírus-járvány első hulláma az építőipart nem rendítette meg. A megkezdett kivitelezések folytatódtak, sőt, újak kezdődtek. A második hullámmal kapcsolatos nézetek, tapasztalatok azonban nem egyöntetűek.

Az egyéni vállalkozóknak, kisvállalkozóknak van munkájuk bőven, ami a szakemberhiánnyal is magyarázható. Lakossági kismunkákra hívható kisiparos alig akad a kistelepüléseken.

A bogyiszlói Kubránszky István házszigeteléssel, festéssel foglalkozik. Decemberig tele a naptára.

– Nem érzek semmiféle visszaesést – mondja. – Dolgoztam másfelé is, belföldön, aztán hazajöttem. Itt is simán megtalálom a számításomat. Egyik munka hozza a másikat. Aki jól dolgozik, annak híre megy a környéken. Külföldre nem vágyakoztam soha, a nagyvárosi lét sem csábít. Ebben a környezetben érzem jól magam.

Kólya Józsefnek jól működő építőipari cége van Tamásiban. Más településeken, más megyékben is dolgoznak. Ő már picit tart a második hullámtól.

– Az első hullámon különösebb megrázkódtatás nélkül túljutottunk – vázolja helyzetet –, de most hosszabb periódus várható. Az egészségügyi szakemberek szerint 3-4 hónap múlva lesz a tetőzés, amiből következik, hogy tavasznál előbb nem számíthatunk igazán jó gazdasági környezetre. Az is tény, hogy a nemzetgazdaságtól a kisiparosig mindenkit terhelnek, mindenütt jelentkeznek a Coviddal kapcsolatos költségek. A hozzánk hasonló középvállalkozásoknál ez védőeszközök és fertőtlenítőszerek nagy mennyiségének beszerzését jelenti. Szájmaszkból például több tízezret vásároltunk. Mindemellett egyes beruházóknál kivárás tapasztalható. S mivel télen amúgy se nyüzsög az építőipar, egyenesbe jönni, jó esetben, tavasz közepén fogunk.

A megyeszékhely legjelentősebb építőipari cégének élén Korcsmár István áll. Meglátása szerint a járványnál is nagyobb probléma, hogy az uniós pénzek nem egyenletesen érkeznek.

– Közvetlen összefüggés a Covid és a mi szerződéses állományunk csökkenése között nincs – hangsúlyozza. ‒ Mi főként állami munkákon dolgozunk, hosszú távú szerződések alapján. Csakhogy a hétéves uniós költségvetési ciklusok elején, egy-két évig, alig-alig érkeznek a források. Most pont ezt az időszakot éljük. Két év a kutyáké, aztán jön a dömping, a lemaradás behozatala. Normálisabb ütemezés a beruházóknak és a kivitelezőknek is jobb lenne. Vannak persze védekezési kiadásaink, beszereztünk mindent a lázmérőktől az automata fertőtlenítőkig, de ez egy nagyobb cégnél nem tétel. Aggodalomra akkor lesz ok, ha az építőanyag-ipar leáll. Eléggé importigényes ez az ágazat. Ha az előállítás illetve a beszállítás akadozik, akkor leszünk bajban. Anyag nélkül nincs kivitelezés.

A Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara gyakran szervez szakmai tanácskozásokat. A közelmúltban az építőiparban dolgozók véleményére voltak kíváncsiak. A szervezet elnöke, dr. Fischer Sándor meglepődött, mert a korábbi visszajelzések alapján úgy gondolta, hogy az építőiparban nincs gond. Ám kiderült, hogy megyei átlagban 5–15 százalékos visszaesés mérhető.

– Részt vett a fórumon György László államtitkár is – mondja –, aki az ország több pontján tájékozódott a helyi állapotokról. Az nyilvánvaló volt, hogy a vendéglátás és a turizmus nagyon rossz évet zár. Az építőipar viszont termelt, mozogtak a daruk, emelkedtek a falak mindenfelé. Most viszont a szakmabeliek közvetlenül informálták a kamarai vezetést és az államtitkárt, hogy nem rózsás a helyzet, csökkennek a megrendelések.