Luca napján vessünk búzát, készítsünk szerelmi bájitalt

Luca napja éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, valamint a lucaszék készítésére. Aznap este kell elvetni a Jézuska szamarának szánt búzát is, mely karácsonyig nagyra nő.

Míg úgy huszonöt évvel ezelőtt ritkaságszámba ment, ha egy szülő a Luca nevet adta a kislányának, addig 2013-ban minden negyedik, két éve pedig minden tizedik akkor született kislány neve Luca lett. Hogy a népszerűségnek mi az oka, nem tudni – minden szülő más és más választ adna a kérdésre –, az biztos, hogy évente egyszer lehet csak ünnepelni, és ez a nap már nagyon közel esik a karácsonyhoz.

Az általunk megkérdezett Lucák elmondták, nagyon szeretik a nevüket, mert van benne egy kis varázslatosság, boszorkányosság. Nagyon sok hiedelem és népi szokás kapcsolódik hozzá.

– Gyerekkoromban alig vártam a Luca-napot, ezen az estén mindig elültettük a Jézuska szamarának szánt búzát. Apukám mindig hozott haza – a környékbeli gazdáktól kért egy marékkal –, és este együtt ültettük el – mondta a bátaszéki Szászi Luca, aki ugyan már kinőtt a gyerekkorból, hiszen 27 éves, de ezt a hagyományt a mai napig megtartja. Kisgyerekként naponta nézte, mennyit nőtt a búzája, ami persze az első héten alig „mozdult” a cserépben, már-már attól félt, ki sem nő a növény, így a Jézuska szamara csalódott lesz, amikor szenteste hozza majd az ajándékokat. Szerencsére a búza az utolsó napokban „belehúzott”, sőt sokszor túl is nőtte a cserepet.

Búzát még ma is sok családban ültetnek, a Luca széke történetét már kevesen ismerik, legfeljebb a mondást: lassan készül, mint a Luca széke. Az ötszög alakú lucaszéket ezen a napon kezdték faragni. Kilencféle fát, kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát) kellett használni, és karácsonyig el kellett készülnie. A lucaszék lassan készült, hiszen minden nap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni, innen ered a már említett mondás is. A szék készítője magával vitte azt december 24-én az éjféli misére, és ekkor a székre ráülvén megláthatta, hogy a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok.

Szent Lúcia a keresztények által az V. század óta tisztelt szűz és vértanú. Siracusa városának egyik előkelő családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Imái meghallgatásra leltek, édesanyja meggyógyult, az álmában megjelenő Ágota pedig felajánlotta neki a keresztséget. Lúcia ettől a jeles naptól kezdődően Jézus jegyesének vallotta magát, és elvetette a lehetőségét annak, hogy halandó ember asszonya legyen. A Lúcia név a latin lux, azaz a „fényesség” szóból származik, hozzá imádkoztak a vakok, a szembetegségben szenvedők.

Időjárás és szerelmi bájital

A Luca-naptól karácsonyig terjedő időszakban időjárásjóslásra alkalmas praktikákat űztek, ennek a tizenkét napnak az időjárásából következtettek ugyanis az elkövetkező egy év várható időjárására. A téli hónapok a legalkalmasabbak arra is, hogy a gasztronómiai élvezeteknek teret engedjünk. Amióta borkedvelő emberek vannak a földön, azóta tudnivaló, hogy a „bornak ágyat kell vetni”. A bor nem csupán kísérője az étkezésnek, hanem kitűnő, pikáns ízeket nyújtó alkotórésze is számtalan ételnek. Ismerni kell a borok korát, hány évig fogyasztható, mikor, mihez jó.

Luca-naphoz kötődik az úgynevezett szerelmi bájital, amely a következőképpen készül: fél liter vörösbort tíz darab szegfűszeggel, két darab fahéjrúddal, két gramm őrölt borssal, kis darab vaníliával, kevés borsmentával, fél citrommal, egy narancs reszelt héjával és harminc mokkacukorral felforralunk. Az egészhez hozzáöntünk egy deci rumot, átszűrjük, majd elfogyasztatjuk a kiszemelt „áldozattal”.

Borítóképünk illusztráció.