Csak a két hobbijának él, egyik a péksége, a másik a kutyái

Furcsa párosítás, élelmiszeripari munkás és kutyatenyésző, ráadásul mindkét területen kiváló és elismert szakember Varga István. Gyermekkorában egy szörnyű tragédia után került kapcsolatba a sarplaninac juhászkutyával, vagy ahogy inkább ismerik itthon, a szerb farkasölővel. De akkor még csak ábrándozott róla, találkozni nem találkozott vele.

Tízéves volt, amikor édesapját egy autóbalesetben elveszítette, ez annyira megviselte az édesanyját is, hogy hónapokig ő is nagyon rossz állapotba került. A báty­jával együtt gyakorlatilag egyedül maradtak, céltáblájává váltak a serdülőkorú társaiknak. Ebben az elkeseredett helyzetben olvasott sokat a kutyákról, és ekkor „talált rá” a már említett fajtára. Közben sokat sportolt, edzett és már kutya nélkül is meg tudta védeni magát, de sosem feledkezett meg a gyerekkori álmáról. Amikor megtudta, hogy már itthon is tenyésztik, azonnal vett egyet.

– A sarplaninac juhászkutya, amit Magyarországon a jugoszláv farkasölő névvel illetnek, a macedóniai kétezer-hatszáz méteres Šar-hegységből származik. Ezek gyönyörű, nagytestű és félelmetes jószágok. A feladatuk az volt, hogy a nyájakat a két- és négylábú ellenfelek ellen megvédjék. Sikerült nekik. Ketten még a medvének is elveszik a kedvét a dézsmálástól. Nagyon éber és különleges jellemű állatok – mondta Varga István. – Azt mondhatjuk róluk, hogy éjjel-nappal figyelnek. Én magam is egy komoly falkára valót tartok belőlük.

Valóban, jelenleg huszonöt ilyen kutya él a három hektáros, takarosan karbantartott területen. Közülük huszonhárom világgyőztes és húsznak van Európa-győztes eredménye is.

– Egy kicsit szelídíteni kell őket, hiszen kiállításokra járunk velük, elsősorban a külsejük miatt versenyeznek. Az biztos, hogy ha nem járunk a megmérettetésekre, vagy amikor szülnek, és a természet rendje szerint vigyáznak a kölykeikre, akkor bevadulnak. Kimondom, hogy nem szelídek, de nem is igazi „bolond” kutyák. Harminckét éve foglalkozom velük. A gazdájukkal végképp barátsággal viselkednek, nem akarnak falkavezérek lenni, ezért őket nem kell legyőzni, mert ők sem akarnak velünk megvívni. Nagyon hűségesek, és ami különleges tulajdonságuk, hogy minél gyengébb valaki, annál inkább pártolni fogják és a védelmére kelnek. Még az idegen gyermekekkel és a nőkkel is ezt teszik. Tudják, hogy ki szorul védelemre. Rengeteg monda jár róluk a hegyekben az önfeláldozó szolgálatukkal kapcsolatban. Amennyiben egy ilyen kutyát megver a gazdája, az abba tönkre is megy, mert azt a csalódást nem tudja feldolgozni.

A legidősebb kutya a telepen tizenhárom éves, a többi ennél fiatalabb. Nagy az érdeklődés a fajta iránt, jönnek vevők Egyiptomból, Ausztráliából, Olaszországból, Franciaországból, de Hollandiából is. Mindegyik kutya komoly edzésben van a társaival együtt, hiszen tíz kilométereket futnak, és ezért, dacára ennek a hatalmas súlynak, olyan a sebességük, hogy valósággal repülnek. Mi szépségversenyekre járunk, mert én tanítani nem tudok – mondta a tenyésztő.

– Ezek a kutyák területvédelemre vannak kitenyésztve, ezért nagyon komoly házőr­zők is lehetnek. Jól szolgálják az embert kisgyerekkorától a vénségéig. Ők nagyon tudják, hogy hogyan kell bánni mindenkivel. Azt mondják róluk, hogy az idegennel szemben egy felbőszült vadállatnak, a családdal szemben pedig egy alázatos rabszolgának kell lennie. Ez így is alakul az élete során. A gazdája mindig meg tudja állítani. És, ha az illető vendéget fogad, még csak nem is ugatnak – árulta el Varga István.

Varga István rendszeresen részt vesz a fajta őshazájában, Szerbiában és Észak-Macedóniában rendezett versenyeken, és az esetek kilencven százalékában meg is szerzi a győzelmi trófeát. A fajta érdekében tett érdemei elismeréseként szerb állami kitüntetésben részesült, ő az egyetlen kutyatenyésztő (beleértve a szerb kollégákat is), aki megkapta ezt a magas rangú elismerést.

A Szerbiában nyert trófeák, kitüntetések, elismerések nagy száma azért is nagy dolog, mert ez a féltve őrzött, őshonos kutyafajta csak a hetvenes évektől vált szélesebb körben ismertté, addig szigorúan tiltották – személyesen maga Tito –, hogy kivigyék Jugoszláviából.

Egyik versenyről a másikra jár

Pékként, cukrászként legalább olyan elismert, mint kutyatenyésztőként. Ami nem kis dolog, hiszen kutyatenyésztőként több mint félezer győzelmi trófeát tudhat magáénak. Szinte nincs olyan verseny, akár itthon, akár külföldön, amelyet ne az ő kutyái nyernének.

Sok a munka, két fronton kell helytállni, így alig jut idő alvásra

Varga István Pincehelyen született 1958-ban. Tolnanémediben járt általános iskolába, majd Pécsett, Kaposváron és Budapesten tanulta ki a pék- és cukrászmesterséget. A szakmáját tizenhat évig tanulta, kétszeres mestervizsgával is rendelkezik. Harmincnyolc éve Simontornyán él, péksége és cukrászata harmincnégy esztendeje van működik a településen. Nagy segítsége a vállalkozásában az élelmiszermérnöknek tanuló lánya, Andrea. Éjszaka sütik a kenyereket, hajnali ötkor nyitják az üzletüket, délután pedig a kutyáival foglalkozik.

Borítóképünkön: Varga István lányával, Andreával, két kutyával és a trófeák egy részével