Az igazgatóhelyettes bemutatja munkáját

Illyés Gyula életműve is terítékre kerül dr. Hegedűs Éva írásában. A Koritsánszky Ottó-érdemérmes öregdiák cikkében megállapítja, hogy az író-költő közönsége már „az ötvenes-hatvanas években fogyott, lanyhult az érdeklődés iránta. Persze, általános és folyamatos azóta is az olvasás és főként a komoly szépirodalom iránti igény hanyatlása. Ha mégis van, a nagyközönséget már kevésbé érdeklik a nemzet sorskérdései. Ami az egyénnel történik, az került előtérbe.

A jóléti társadalmak fogyasztási szenvedélye, a hedonizmus elterjedése nem enged teret a közösség ügyének. Talán, ha divatba hoznák – persze csak magánéletének titkaihoz nyúlva, a József Attila–Illyés Gyula–Kozmutza Flóra történetét témájául vevő regény, film, sorozat formájában vagy receptkönyvet adnának ki színes fotókkal kedvenc ételeikről, ezek még népszerűek lennének. Természetesen, ezt csak az irónia mondatja velem – nem lenne méltó hozzájuk.”

Filó Tamás szerkesztő Lukács József – ugyancsak a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium öregdiákja – munkájába engedett betekintést. A bonyhádi Vörösmarty Mihály Művelődési Központ igazgató-helyettese, „igazi közösségszerető- és építő ember.” A közművelődési pályára úgy került, hogy az andragógiai képzés utolsó félévében a bonyhádi művelődési házban végezte a gyakorlatot, majd itt kapott álláslehetőséget bő fél évvel a végzés után.

„Igazából minden évvel, egy-egy új lehetőség által meghosszabbodott az ittlétem” – folytatta történetét. „Hogy honnan indult számomra a közösségszervezés, az is érdekes, a gimnáziumban barátaimmal voltunk azok, akik felélesztettük a focitornát. Akkoriban minden nap volt mérkőzés a gumipályán. Ezért a közösségépítésért kaptam jutalmul a Gruber tanár úr által vezetett erdélyi kiránduláson való részvételt. Így a művházban töltött évek csak megerősítettek abban, hogy nem tévesztettem pályát. Időközben levelező képzésben elvégeztem Pécsen a kulturális mediáció mesterszakot.”

A hétköznapi munkát tekintve eleinte minden feladattal megtalálták a kollégák, hiszen új volt az intézményben. Majd hozzátette: „vannak állandó, minden évben ismétlődő protokollrendezvényeink, ugye a nemzeti ünnepek, a bálok. Mivel ezek kevesebb kreativitást igényelnek, ma már többnyire mással foglalkozom, elsősorban szórakoztató programokat: koncerteket, színházi, gyerekszínházi előadásokat szervezek.”

A járvány okozta helyzetet, mint a nyüzsgést szerető ember, nagyon nehezen élte meg. „Persze bár a művház a közönség és a közösségek számára zárva volt, mi bejártunk dolgozni” – tekintett vissza az akkori időszakra. „Több irodát felújítottunk, pályázatainkat rendszereztük és írtuk újra, az elmaradó programok sokasága miatt. S természetesen alkalmazkodva a helyzethez igyekeztünk online programokkal színesíteni a kínálatot. A járványhelyzet és az azzal járó bezártság igazolta azt, hogy a munkánkra, a közművelődési intézményekre szükség van, hiszen olyan szabadidős, kulturális elfoglaltságokat nyújtunk, amik nélkülözhetetlenek. Szükség van a közösségekre.”

Ősztől kéthavonta jelenik meg

BÖSZ Napra várja az érdeklődőket szeptember 11-én, 10 órai kezdettel a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium az atlétikai csarnokban. Ezt a hírt is közli az online hírlevél, melyben Filó Tamás szerkesztő köszönetbe ágyazott bejelentést is tesz.

„Öt éve, amikor ifjú egyetemistaként, rengeteg szabadidővel rendelkezve csatlakoztam a BÖSZ Hírlevél szerzőihez, biztonsággal vállaltam, hogy havonta, kéthavonta magam is próbálok valami értéket hozzátenni a készülő lapszámokhoz. Az öt évfolyam megjelent 57 lapszámába közel negyven interjút és számos írást készítettem. (...) Ősztől, bár folytatni szándékozom a hírlevél írását és szerkesztését, azt az eddigiekkel szakítva, nem havi, hanem kéthavi rendszerességgel tenném. Kérem ehhez szíves megértésüket, bízva abban, hogy továbbra is velünk tartanak.”

Borítóképünk: Lukács József Bonyhádon, a Perczel-kertben. Munkájába enged betekintést