Kalandos utazásokra csábítja az olvasókat

Amikor Bebesiné Libor Erzsébetként mutatkozik be, egyből adja magát a kérdés, hogy akkor miért Anne? S miért éppen Green?

„A nagymamámmal sokat néztük az Anne a Zöld Oromból című televíziós sorozatot, s amikor a kiadóm feldobta, hogy válasszak egy írói nevet, ez ugrott be elsőre” – felelte a nemrég a huszadik könyvét befejező író.

Hogy nagyon kedvelik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az olvasók a múlt pénteki író-olvasó találkozón sorban álltak az aláírásáért vagy csak azért, hogy pár szót válthassanak kedvencükkel. Pedig nem így indult az élete, hogy író – mi több, sikeres író – válik belőle. A Tiszatenyőn született lány tíz évig behajtóként dolgozott – ezt elég nehéz elképzelni a törékeny, mosolygós hölgyet látva –, írói karrierje 2015-ben indult el.

„Egy internetes csoportba tettem fel az első történetemet, s ott kaptam meg a sok-sok biztató és építő kritika mellett azt a linket is, amelyre végül elküldtem az első könyvem kéziratát” – folytatta. 2015 elején jelent meg a „Remény hajnala” című könyve, amellyel egyből elnyerte az év elsőkönyves felfedezettje díjat.

Legújabb kötetei Toszkánába repítik el az olvasókat. A „Toszkána vére” és a „Toszkán örökös” egy vakmerő, olasz utazásra csábít, borral és pikantériával megfűszerezve.

„Korábban nem voltam egy kimondott borkedvelő, de aztán egy szlovákiai utazás során megkóstoltam egy desszertbort, amit nagyon megkedveltem. Igazából ez a találkozás adott inspirációt két új kötetemhez” – húzta alá.

De miért épp Toszkána?

„Mert egy varázslatos hely, varászlatos építményekkel, kalandra csábító tájjal, finom borokkal” – felelte az írónő, aki egy hétre el is utazott Olaszországba, hogy személyes élményeit is átadhassa az olvasóinak.

Anne L. Green az a szerző, aki mindig alaposan körbejárja a témáit, ha például egy orvos a könyve szereplője, ki nem hagyná, hogy elolvastassa egy orvossal.

Mert mint mondja, ő sem tudhat mindent, s ebben a szakmában nagyon fontos az, hogy minél hitelesebben adhassa át a mondanivalóját.

Ötleteit igazából a mindennapi életből meríti. Ahogy fogalmaz, ezek általában őt találják meg. Most is vannak a fejében történetek, amiket szeretne papírra vetni, s az is biztos, hogy a két legújabb könyvének lesz egy harmadik része is.

Otthon férje és tizenegy éves kislánya várja.

Amikor „normál” szabadságon van, minden percét velük tölti, amikor viszont alkotói szabadságra megy – szerencsére ilyenre is van lehetősége –, csak az írással foglalkozik, s azzal, hogy olvasóit egy újabb és újabb izgalmas, kalandos utazásra repítse.

Korábban nem volt ez így, az éjszakai írogatás pedig kis híján ráment az egészségére.

Azt mondja, könyvet írni számára nem munka, míg más filmeket néz, beül egy kávézóba, vagy csak sétál egyet, őt ez kapcsolja ki igazán. Ekkor tud elmerülni a maga alkotta kis világban.

Addig szeretne írni, ameddig nem kényszerből kell papírra vetnie a gondolatait.

„Az ember mindig jobbat és jobbat szeretne csinálni annál, mint amilyen az előző könyve volt” – fogalmaz.

Talán ez lehet a titka.

Borítóképünkön: Anne L. Green legújabb könyvei soha nem látott magasságokig jutottak