Potápi: a bukovinai székelység mindig megőrizte hitét

Potápi Árpád János, aki maga is bukovinai székely származású, azt mondta: bár a népcsoport kicsi, „nem vagyunk kisebbségben, Magyarországon élünk, és mindig Magyarország volt a hazánk”, írja az MTI.

Az emlékezés résztvevői megkoszorúzták a kismányoki székely porta udvarán az öt bukovinai falu – Józseffalva, Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts és Fogadjisten – temetőit jelképező kereszteket.

A búcsúra érkezett hívek egy kisebb csoportja gyalogosan zarándokolt el a bonyhádi római katolikus templomtól a kismányoki Nagyboldogasszony templomig, ahol Felföldi László pécsi megyés püspök tartott misét. A püspök arra kérte a bukovinai székelyeket, hogy ragaszkodjanak őseik hitéhez és adják azt tovább gyermekeiknek, unokáiknak.

Az 1764-es madéfalvi veszedelem után Moldvába menekült, majd Bukovinában letelepült székelyek hazatelepítése 1941 májusában kezdődött el, amikor 13 800-an az akkor visszacsatolt Bácska kiürített, szerb telepes falvaiba kerültek. 1944 októberében körülbelül ennyien menekültek el a második világháború hadi eseményei elől Magyarországra, ahol Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megyében, a kitelepített svábság falvaiban találtak új otthonra.