Kollégáink kis kedvencei

Mint írtuk, keressük Tolna megye legkedvencebb kiskedvencét a Teol.hu-n. Munkatársaink közül többen is boldog állattulajdonosok. Kedvcsinálóként most az ő kedvenceikről olvashatnak:

Teki, a sárgafülű ékszerteknős fiú 15-16 éve érkezett főszerkesztő kollégánk, Finta Viktorék családjába az akkor 4-5 éves kisfia, Zétény kívánságára. Tehát a képen látható hüllő idősebb, mint az őt kézben tartó lány, a 10 éves Luca, aki hétközben ügyel bátyja kedvencére, amíg Zétény a Nemzeti Közszolgálati Egyetem padjait koptatja Budapesten. 

Teki sok mindent megélt már a Finta családban, volt, hogy napokat töltött a ruhásszekrény alatt, vagy a fürdőben egy sarokban, mert időnként kiengedik a gyerekek, aztán elfelejtik visszatenni az akváriumába. Szerencsére amikor már nagyon hiányzik neki a víz - víziállat lévén -, akkor azért előbújik a legrejtettebb zugból is, s hosszú nyakát nyújtogatva érdeklődve tekinget körbe a lakásban. Egyszer halálából is "feltámadt". 

Történt ugyanis még kicsi, párhónapos korában, hogy a kerámiából készült üreges műsziklával addig ügyeskedett, míg az ráborult, s nem tudott kijönni alóla. A család nem volt otthon. Viktor meglepetten konstatálta, amikor elsőként hazaért, hogy Teki eltűnt. Majd teljesen kétségbeesett, amikor Teki kinyúlt "tetemét" a műszikla alatt megtalálta. Könnyek között helyezte a szikla tetejére a kis hüllőt, s azon morfondírozott, hogyan tüntesse el, mielőtt Zéti hazaér, s mit is mond a fiának. 

Már azon volt, hogy elszalad a kisállat kereskedésbe hasonlót vásárolni, amikor a kis páncélos feje megmozdult. Először azt hitte, a szeme káprázott, de amikor a lábai is munkába kezdtek, úgy gondolta, megtörtént a csoda, Teki visszatért halottaiból. Némi utána olvasást követően rájött, hogy a kis kedvenc levegő/oxigén szűkében hibernálta magát, mert a teknősök képesek erre. Apa tehát most örömében hullatta könnyeit, a történetet egy darabig megtartotta magának, de aztán később megosztotta a család tagjaival, így ma már le is lehet mindezt írni.

Kormi, a ma már nemtelen leány cica több, mint három éve boldogítja szerkesztő kollégánk, Budavári Kata családját. A kezdetben rendkívül bizalmatlan jószág testvérével, Foltival került a házhoz, de a kevésbé óvatos nővér (vagy húg) azóta vagy a mennyei királyságban kergeti az egereket, vagy (és a család ebben bízik) annyira barátságos volt, hogy megtetszett egy másik famíliának.

A macskáknak nagy szerepük volt abban, hogy a koronavírus-járvány alatt a gyerekek nem fordultak be, hiszen szórakoztatták őket, és ceruzák rágcsálásával, papírszaggatással támogatták az otthoni tanulást. Kormi a család teljes jogú tagja, sőt, lényegében uralkodóként tekint az őt körül ugráló négy kétlábúra.

Előfordult persze, hogy ő szorult segítségre. Egyszer például toklászt kellett kiszedetni a szeméből, máskor pedig a szomszéd ház tetejéről nem tudott lemászni. Az épület egy részét ugyanis elbontották, így a megszokott útvonal nem állt rendelkezésére. Panaszosan nyávogott a tetőn. Folti indult a megmentésére. Felmászott a háztetőre, és végig mutatva az utat levezette a szorult helyzetbe került testvérét. 

A kutyatartás legnagyobb előnye, hogy soha nem vagy egyedül, ebből kifolyólag egy idő után totál "elkutyul" az ember. Kutyás programokra megy és az életét a szeretett állatkához igazítja. Sokszor pedig az ő szemén keresztül csodálja a világot és jó esetben rádöbben, mi is fontos igazán az életben. A képen látható kölyök whippetem éppen a szalmakalapot próbálta analizálni egy meleg szeptemberi napon, ezzel sok ember arcára csalt mosolyt. Ha csak egy embert is megnevettetett, már megérte! – írja Schilli-Bárány Margit újságíró kollégánk.

És mert nem egy whippet tartozik a családba így folytatja: – Ha kutyád van, sosem unatkozol. Ha mégis eszedbe jutna, akkor az eb biztosan kitalál valamit, hogy esélyed se legyen. Amikor pedig az idő is szuper, akkor ideje egy közös sétának. Legyen az városi, vagy kirándulós, mindenkire jó hatással van. Egy mozgékony kutya formában tart, így nem kötelező edzőterembe menni, a napi mozgás így is garantált.

Sosem szabad elfelejteni, hogy az állattartás felelősséggel jár. Nekik is vannak igényeik és érzéseik! Igen, érzéseik. Ezen a képen például a boldogság és a kíváncsiság ül ki kutyám arcára, valami érdekesre fókuszál a távolban. Ezáltal tanít is engem, hiszen olyan dolgokat is észrevesz, amiket én magamtól nem. Így sokkal nyitottabb lettem a természet rejtett apró kincseire. 

A napokban éppen négy éve, hogy a családunk bővült egy fővel: ő Molli, a mopsz. Írhatnám, hogy ő a kedvenc kutyánk, ugyanis akad még egy a háznál, de ez így nem lenne igaz. Ő ugyanis nem egy egyszerű kutya, inkább egy kis személy, saját akarattal, szokásokkal. Az első pillanattól látszott, hogy milyen bátor, okos, akaratos kis lény, aki valahol félúton érzi magát az emberek és a kutyák között. Ennek megfelelően csak ágyban hajlandó aludni, szívesen ül az asztalnál egy széken ebédkor, boldogan autózik, de akkor sem a talajon, hanem ölben, arccal a menetiránynak, mint egy kis emberke – fogalmaz Gazsó Rita újságíró.

– Azért a kutya énje is előkerül gyakran, például mopszoktól furcsa módon nagyon jó jelzőkutya, azonnal ugat, ha idegen mozgást hall, sőt vadászni is szeret, igaz ez nála kimerül a kukában, táskákban, fiókokban turkálásban, ahol finom falatok után kutakszik. Egészében olyan, mint egy igazi kisgyerek: sokat rosszalkodik, de mindenki imádja!

Míg nem ismertem, vadul tiltakoztam, hogy mopszunk legyen, de a kislányom hajthatatlan volt. Mára viszont nem tudnám elképzelni nélküle az életünket, ő lett a második gyermekem.