2023.04.21. 20:00
Az ország Móka Mikije is közreadta emlékezését
A vármegye első állami főgimnáziuma 1896. szeptember 1-én nyitotta meg kapuját. A szekszárdi intézmény 2021-ben ünnepelte fennállásának 125 éves jubileumát. A jeles eseményről most megjelent, két részes évkönyv ad ismertetést a jelennek és az utókornak.
Levente Péter, azaz Móka Miki egykori garaysta önmagáról beszélt a rendezvényen (Fotó: Kiss Albert)
Két kötetben jelent meg a Szekszárdi Garay János Gimnázium színes mellékleteket tartalmazó, jubileumi évkönyve. A dupla kiadvány az intézmény fennállásának 125. évéhez kapcsolódik. Felelős kiadó Heilmann Józsefné igazgató, a szerkesztésben személye mellett Mészáros Ferenc tanár segédkezett.
Az első, 208 oldalas kötet a jubileumi, a 2020/21-es tanévet mutatja be. A második 357 oldalalt ölel fel, tartalmazva egyebek mellett a tanárok és diákok visszaemlékezéseit. De ugyanitt olvasható számos írás a gimnázium tevékenységéről. Nem kevesebb, mint 163 oldal az Alma Mater főállású tanárainak, valamint a kezdetektől, azaz 1903-tól 2022-ig itt érettségizett diákoknak a névsorát közli.
Az évfordulós ünnepség 2021. október 16-án zajlott le. „Heilmann Józsefné igazgató köszöntője után dr. Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár, Horváth István, a választókerület országgyűlési képviselője és dr. Horváth Kálmán, Tolna megye kormánymegbízottja méltatta azt a felelősségteljes munkát, a jövő nemzedékének elkötelezett nevelését és oktatását, mely a fennállása óta sajátja az intézménynek” – számolt be a jeles eseményről lapunk is. Heilmann Józsefné így fogalmazott:
„A mai Garay olyanná vált, amilyenné a különböző generációk, maguk a fiatalok alakították, hiszen valamennyi évfolyam, mind a 125, valamennyi itt végzett diák, mind a 11 625, valamennyi itt tanító pedagógus, mind a 363 és természetesen a 17 igazgató irányításával formálták ennek a gimnáziumnak az életét.”
Az ünnepi megemlékezés mellett a hallgatóság megismerkedhetett egy irodalmi antológiával, benne egykori, illetve 2021-ben még az iskolában tanuló garaysták műveivel. A lépcsőházban megnyílt egy tárlat is, mely 26 tablóképben mutatott be érdekes fejezeteket az alapítás óta eltelt 125 évből.
Az évkönyvben Kóka Rozália, Gacsályi József, Lemle Zoltán, Levente Péter, Kuthy Timót, dr. Monostory Imre, Németh Károly, dr. Ótós Miklós, Rács László és Zentai András emlékezett vissza az Alma Materben töltött éveire. „1958 májusában, az iskolai táncegyüttesünkkel részt vettünk a Keszthelyi Helikon Ünnepségeken, amelyet abban az esztendőben, közel 140 esztendő után újítottak fel” – idézte fel írásában egykori önmagát Kóka Rozália, aki napjainkban Magyar Örökség díjas mesemondó, népdal- és népmesegyűjtő, népdalénekes, néprajzkutató, újságíró, író, a Népművészet Mestere.
„Az ünnepi megnyitón, Kodály Zoltán vezényletével, a dunántúli középiskolák egyesített kórusával elénekeltük a mester Berzsenyi versére szerzett kórusművét, a Magyarokhoz-t. Attól kezdve éberen figyeltem mindenre, ami Kodály Zoltánnal kapcsolatos volt. Későbbi életemben ő lett az egyik példaképem, vezérlő csillagom.”
A Prima-díjas Levente Péter, az ország Móka Mikije így emlékezett: „A Színjátszó Kört és az Irodalmi Színpadot is Kaszás Imre, matek-fizika tanár éltette. A következő két és fél év alatt határoztam el magam, hogy színész leszek, mert akkor minden nap képviselhetem az igazságot a színpadon. Az érettségim idején a dunántúli középiskolák kulturális Helikon ünnepére engem nevezett be Kaszás tanár úr, vers-prózamondás kategóriában. Keszthelyen, a dunántúli diákokkal zsúfolt mozi színpadán mondtam el Karinthy Frigyes Lógok a szeren című írását. (...) Ebben a kategóriában hasonló hatást senki nem ért el, mondta Kaszás tanár úr.
Aztán így folytatta, az aranyérmet azért nem kaphatod meg, mert az felvételt jelentene a Színművészeti Főiskolára, ahova azért nem mehetsz, mert édesapád (aki az 1956-os forradalomban játszott szerepet – a szerk.) most szabadult a börtönből. Így kerültem az Állami Bábszínház Stúdiójába 1961. augusztus elsejétől.”
A kiadványban külön fejezet foglalkozik a tehetséggondozással. „A Szekszárdi Garay János Gimnázium komplex tehetséggondozást valósít meg, mely a tehetségek mind sokoldalúbb azonosítását és kibontakoztatását, fejlesztését jelenti” – olvasható az ezzel kapcsolatos ismertetésben. „A komplexitás megmutatkozik a tehetségterületek egységében: tanulmányok, művészetek, sport, továbbá a komplex személyiségfejlesztésben is.”
Ez ténylegesen így is van, hiszen az intézmény diákjai nemcsak a tantárgyi versenyeken szerepelnek kiemelkedően, legyen szó országos, sőt, nemzetközi megmérettetésekről; hanem kiválóan helyt állnak a művészi profilú iskolákkal való versengésben és sportban is több alkalommal sikerült az ország legjobbjai közé kerülni.
Száz éve viseli a költő nevét
„1892-ben született meg a döntés, hogy a megye első főgimnáziuma Szekszárdon létesüljön. Az épület terveit Pártos Gyula budapesti műépítész készítette el. 1896. szeptember 1-én az 1806-ban alapított gyönki, majd sárszentlőrinci (később bonyhádi), algimnáziumok után megnyithatta kapuit a megye első állami főgimnáziuma két osztályban 58 tanulóval, 3 állandó, 3 óraadó tanárral és 4 hitoktatóval.
A gondok ellenére elsősorban Wigand Jánosnak és a tantestületnek köszönhetően a szekszárdi gimnázium meggyökeresedett, és az első tíz évben felzárkózott a korábban alapított nagyhírű gimnáziumok sorába. Az első érettségiző osztály 1903-ban végzett. A 20. érettségi találkozójukon hozták létre a Diákszövetséget. 1902-ben alakult meg az Eötvös József Önképzőkör. 1908-ban szentelték fel a főgimnázium első zászlóját. 1913-ban alakult meg az országban az elsők között a cserkészcsapat.Az első világháború kitörésekor hadikórházat telepítettek gimnáziumunkba. 1916-1918 között „hadiérettségit” tettek a behívott gimnazisták.
1923-ban az iskola felvette Garay János nevét.”
