Egy postás, akit ötven év alatt csak két kutya harapott meg

Akarom, szeretem és tudom csinálni. Ez a három dolog kell ahhoz Novák István szerint, hogy valaki eredményesen végezhesse a munkáját. A faddi férfi, aki 1993 óta Tolnán él, most ment nyugdíjba. Közel ötven évet dolgozott a postánál, 1974-ben kezdett, mint táviratkihordó. Aztán megkapta a 3-as körzetet, ami Fadd belterületének körülbelül egynegyedét tette ki. (Öten voltak kézbesítők, s közülük egy járt a külterületre, például Domboriba.)

– Az első főnököm Máté István volt, aki aztán szekszárdi hivatalvezetőként ment nyugdíjba – emlékszik vissza. – Segítettek a kollégák belerázódni a munkába. A hetvenes-nyolcvanas években még fel voltunk pakolva rendesen, rengeteg hírlapot és képes magazint hordtunk ki, meg pénzt, üdvözlő lapokat karácsonykor, húsvétkor. Nem létezett még banki átutalás meg e-mail. Nekem volt diákkori postás előéletem is. Domboriban nyári munkát végeztem 1972-73-ban. Mozgó árudát működtetett ott a posta. Újságot, képeslapot, bélyeget árusítottam.

Hosszú szolgálati ideje során nyolc vezetőváltás történt a faddi postán, két egyenruhaváltást élt meg (feketéről kékre, kékről zöldre), és négy biciklit koptatott el. Kutyás sztorijai is akadtak persze. Komolyabb nem sok, csak kettő.

– Az Arany János utcában az egyik háznál, egy megkötött kuvasz elszabadult – idéz fel egy 1980-as esetet. – A postástáskával védekeztem, de a kezembe és a lábamba is belemart, úgyhogy el kellett menni az orvoshoz, aki adott egy tetanusz injekciót. A másik eset az idén történt. A vádlimba harapott egy kutya.

A postásmunka nem könnyű. Mínusz húsz és plusz negyven fokban is menni kell, eső, sár, hó sem lehet akadály. Előnye viszont, hogy jó esetben már kora délután végez a kézbesítő, és más is belefér a napjába. Novák István gazdálkodott és mozigépész volt.

– Már harminc éve Tolnán lakunk – mondja –, de még mindig Faddhoz kötődöm. Ott gazdálkodtam, baromfit, disznót tartottam, ott ismertem szinte mindenkit, főleg a körzetemben. Nehéz volt elszakadni, hiányoznak az emberek. Húsz évig, 1970-től 1990-ig működtettem a faddi mozit, ezt a munkát a dombori kertmoziban fejeztem be, 1992-ben. Pár éve eladtuk a szülői házat, ám még ez sem jelent elszakadást. A faddi nyugdíjas klub tagja vagyok, velük járunk – a feleségemmel együtt – kirándulni, fürödni.

Mozigépész is volt

Novák István 1958-ban született Szekszárdon. Faddon nőtt fel, házasságkötése révén került Tolnára, 1993-ban. Egy gyermeke van. Először hegesztő-csőszerelő szakra jelentkezett, de nem vették fel túljelentkezés miatt. A borászat is érdekelte, ám arról egy ismerőse lebeszélte, a tartálypucolás nehézségei miatt. Így került a faddi postához 1974-ben, s onnan is ment nyugdíjba most, 2013-ban, több mint 49 évi szolgálat után. Elvégezte a munkájához szükséges tanfolyamokat, később

mozigépész képesítést is szerzett. A rendszerváltás előtt húsz éven keresztül vetítette a filmeket Faddon és nyaranta Domboriban. Mindemellett gazdálkodott is, kukoricát, babot, paradicsomot termelt, tyúkot, kacsát, disznót tartott. Nyugdíjasként is tevékeny, de most már a kikapcsolódást is megengedheti magának. Gyakran jár kirándulni a faddi nyugdíjas klubbal.