Halált és pusztítást okozott a megyére zúduló égiháború

140 ÉVE a Tolnamegyei Közlöny 1883 július 15-i lapszáma súlyos bűnesetről  adott hírt: „Kodány János decsi molnár, Kaiser József molnármestert és Szauter István molnársegédet úgy megvagdalta baltával, hogy (utóbbinak - a szerk.) balkarján a csont két helyen eltörött, azonkívül fején és nyakán több életveszélyes sebet kapott, úgy hogy a szegzárdi közkórházba kellett rögtön szállítani. A molnármestert is megvagdalta, ki szintén súlyos sérüléseket szenvedett, de állapota még se oly reménytelen, mint a segédé. A tettes másnap maga jelentkezett a hatóságnál, kit rögtön le is tartóztattak s ellene a vizsgálatot meg is indították.”

140 ÉVE halált és pusztítást okozott a megyére zúduló égiháború. „Tolna, Mözs Agárd és Harcz községek határát e hó 10-én éjjel nagy jégeső verte meg s érzékeny csapást mért a veteményekre” – számolt be a történésekről a  Tolnamegyei Közlöny 1883 július 15-i lapszáma. „Ugyanekkor a Czifra-csárdánál levő istállóba beleütött a villám s azt meggyujtotta, valamint a benne alvó egy vándorlólegényt, 26 darab disznót, 4 ökröt és egy várpalotai mészárosnak egyik lovát sújtotta agyon. Ugyancsak ekkor leütött még a villám a tolnai sorházba is, ugyanabba a szobába, hol a sörfőzö aludt nejével, kik súlyos sérüléseket szenvedtek. Továbbá az Apáthi pusztán öt helyen leütött s két kepét gyújtott meg. Szedresen pedig egy házat hamvasztott el a villám.”

140 ÉVE „Duna-Földváron, mint nekünk írják, folyó hó 6-án villámgyorsasággal terjedt el, részvétet és sajnálkozást keltve, Schumitz György legszebb korban levő polgárember szerencsétlen halálának hire” – írta ugyancsak a Tolnamegyei Közlöny 1883 július 15-i lapszáma. „Nevezett ugyanis a Duna-Földvárhoz közel eső gyümölcsös szigetre hajókázván, már nem messze a kitűzött czéltól, azt fürdési szándékból úszva akarta elérni, de szerencsétlenségére, mint gyakorlatlan úszó a a sebes vízzel nem mérkőzhetvén, mielőtt valaki segítségére sietett volna, egész ház népe: egy beteges nő és 5 kiskoru árva szemeláttára nyomtalanul tűnt el a habok között. A szerencsétlen megérdemli, hogy néhány meleg szóval emlékezzünk meg róla, mert egyike volt azon ritka embereknek, kit huszonöt évi szolgálata alatt a Stanber és Rotter czégnél mindenkor a becsületesség, hűség példányképének tartottak s nevezett urak a családtagként gyászolt hű ember holt tetemének feltalálására minden kitelhető kísérletet megtettek, mint halljuk, mindeddig eredménytelenül.”

Hajdan című sorozatunk korábbi írásait ide kattintva olvashatja.