Hatvan éve kötött házasságot Kemler András és Propszt Borbála

András bácsi gyönki, Boriska néni pedig teveli, de apai nagyszülei révén sok időt töltött Gyönkön. Ott találkozott először egymással a két fiatal. Boriska nénit a nagybátyja mutatta be András bácsinak, akinek egyből megtetszett a szép, fiatal, éppen érettségi előtt álló lány. Azt mondta, a szerénysége fogta meg. Boriska néni első találkozásuk kapcsán úgy fogalmazott, hogy a másikat meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, szeretni viszont egy élet is kevés.

A házasságkötést öt év udvarlás előzte meg. Közben levelező tagozaton mindketten lediplomáztak. András bácsi gyógypedagógusi, Boriska néni tanítói oklevelet szerzett. Végig járták a szamárlétrát, és a 90-es években mindketten igazgatóhelyettesként vonultak nyugdíjba. Boriska néni a 2-es iskolában dolgozott nyugdíjazásáig, ahova fiatalon maga is járt. Tanítványaira visszaemlékezve azt mondta, jó érzéssel tölti el, hogy látja, sokak sikeres emberek lettek felnőttként.

A mai fiataloknak azt tanácsolta, csak az kössön házasságot, aki tud alkalmazkodni, meg tudja becsülni a másikat, és nem csak saját magát helyezi előtérbe. Házasságkötésükkor azt mondta, hogy egymás mellett, egymás kezét fogva haladnak végig a számukra kijelölt közös úton. És ez nem is változott a hatvan év alatt, pedig nemcsak szép napokat adott a sors, hanem nehézségeket is. De mindig, mindent megbeszélve felülkerekedtek ezeken. Az igazi boldogságot a gyerekeik, majd az unokáik hozták az életükbe. Egy lányuk, Anikó és egy fiuk, András született, illetve három unokára, Péterre, Dánielre és Gergőre lehetnek büszkék.

A hatvanadik házassági évfordulót is körükben ünnepelték. A család egy hatvan szálból örökrózsa kompozícióval, egy közös fotó üvegbe gravírozásával és az elmúlt hat évtized történéseit felölelő albummal lepte meg őket. Emellett áldást kaptak a házasságukra Sefcsik Zoltántól, a szekszárdi evangélikus gyülekezet lelkészétől és közösen imádkoztak az istentiszteleten a jeles alkalmon. Mint mondták, ennek azért is van különös jelentősége, mert a hatvanas években, pedagógusként az állásukat kockáztatták volna azzal, ha egyházi esküvőt tartanak.