Minden esetben vizsgáltassuk be a szedett gombát!

Külön tudományág foglalkozik a gombákkal, ez a mikológia, vagyis a gombatan. Váralján idén másodszor rendezték meg júniusban a felnőtteknek szóló tábort, ahol mindent megtanulhattak a sokáig növények közé sorolt fajokról.

– A gombák nem sorolhatók a növények közé, mivel többek közt nem fotoszintetizálnak, vagyis nem képesek megkötni a napenergiát, de más a felépítésük, illetve a szaporodásuk is eltérő a növényekétől – hívta fel a figyelmünket Mezei Attila, gombaszakértő, majd hozzátette: hatvan résztvevővel – az ország leggyakorlottabb gombászaitól a hobbi gombászokig – összesen százhatvanhárom fajtát gyűjtöttünk össze a tábor túrái alatt a Mecsekben, ahol minden este ki is elemeztük azokat három felsőfokú végzettségű gombaszakértő, mégpedig Fedor Ica, Radnóti Ágnes és Kiss Zsuzsanna segítségével. Mindössze egy-két gombát kellett szekvenálásra és további vizsgálatra küldeni, amit nem sikerült a helyszínen beazonosítani.

Múlt héten ért véget a gyerekeknek szervezett Mecseki Gombász Tábor is, ahol a gyerekek minden nap gomba-, és természetismereti túrákra mentek, valamint játékos feladatokon át ismerkedhettek a gombák világával.

– A táborral próbáltuk a gyerekeket visszarepíteni egy kicsit az időben. Mindamellett, hogy sokat tanulhattak a természetről és a gombákról, számháborúztak és rengeteg időt tölthettek kint a szabadban.

A gombákkal mindig is foglalkoztak az emberek, de az alapvető kérdés jellemzően mindig is az volt, hogy az adott egyed ehető-e vagy sem.

– Elsőként, ha már Tolnáról beszélünk meg kell említeni Hollós Lászlót, aki szekszárdi mikológus volt. Számos új gombafajt írt le elsősorban Kecskemét és Szekszárd környékéről, és közel 1400 fajt azonosított. Legjelentősebb írásai a magyarországi föld alatt található szarvasgombákról szólnak. Krasznainé Skoda Klára szintén szekszárdi származású, a gombamérgezésekről írt alapművet.

A legfontosabb kérdés, hogy mire kell ügyelnünk, ha egy kirándulás, vagy túra alkalmával gombát gyűjteni indulunk. 

– Szerencsére egyre kevesebb halálos kimenetelű gombamérgezésről hallhatunk hazánkban, ami talán annak köszönhető, hogy sokkal óvatosabbak lettek az emberek, és a talált gombát bevizsgáltatják gombaszakértővel. A gombaszakellenőrök listája megtalálható a Nébih oldalán, de nagyobb településeken a piacokon ingyenesen vizsgálják meg a kalaposokat. A tünetek jelentkezésével az a baj, hogy van, ami azonnal jelentkezik, azonban van, amit már túl későn vesznek csak észre, amikor visszafordíthatatlan a baj.

A mérgezés tünetei lehetnek: hányinger, hányás, szédülés, egyensúlyzavar, émelygés, hasmenés, hasi görcs, remegés, nyálfolyás, kiszáradás, izzadás, zavartság, akár hallucinációk, nehézlégzés, heves szívdobogás, sárgaság.

– A legtöbb gombamérgezés a világító tölcsérgomba miatt van, mivel nagyon sokan összekeverik a rókagombával. Jobb, ha inkább szakértőre bízza az ember a gombák bevizsgálását – hívta fel a figyelmet a szakember.

Fontos, hogy szigorúan védett területen ne gyűjtsünk gombát. Vigyázzunk azokra az egyedekre, amelyeket nem szedünk le, azokat se tapossuk el. Lehetőség szerint jól szellőző kosárba szedjük őket, földtől megtisztítva. Vízzel nem érdemes megmosni, mert megszívja magát. Nagyon fontos, hogy frissen használjuk fel, és megfelelő ideig hőkezeljük a nehezen emészthető kitintartalma miatt.

Ha fagyasztani szeretnénk, előtte mindenképp érdemes megdinsztelni a gombát, de akár aszalással is tartósítható.