Dávid jól forgatta a fakanalat a Konyhafőnökben

Domokos Dávid Szekszárdon, az I. Béla Gimnáziumban érettségizett, ma már informatikusként dolgozik a fővárosban egy jó nevű cégnél. Szekszárdra azonban havonta hazalátogat a szüleihez, régi barátaihoz.

– Vajon, hogy jutott eszébe egy harmincéves fiatalembernek, hogy versenyezzen egy főzőműsorban?

– Ez egy nagyon érdekes történet, illetve azt is mondhatnám hogy egyszerű történet, mert a tavalyi Konyhafőnök című műsor évadának végeztével megfogadtam, hogy a következő versenyre jelentkezni fogok. Nem igazán volt elképzelésem, egyszerűen csak tudtam, hogy ki szeretném próbálni magam ebben a versenyben, hiszen nagyon szeretek itthon főzni és ez egy jó terepnek bizonyult arra, hogy kiderüljön, mit is tudok valójában a konyhában.

– A felkészülési időszak eléggé intenzív volt, hiszen gyakorlatilag minden szabadidőmet a főzés tette ki: bevásárlás, receptek nézegetése, azok lefőzése, kóstolás és a javítások keresése. Gyakorlatilag ez volt az a körforgás, amiben a felkészülési időszak alatt éltem. Nagyon sok mindent kitapasztaltam a konyhában és mindig próbáltam arra figyelni hogy időben kész legyen az étel, és minél egyszerűbb de annál finomabb fogásokkal tudjak előrukkolni a Séfeknek. A barátnőm nagy örömére ezek az ételek jól sikerültek, így a vacsora mindig meg volt oldva.

– Egy informatikusnak mekkora szerepet játszhat az életében a konyhaművészet?

– Lassan kilenc éve vagyok IT tanácsadó, ami azt jelenti, hogy a napjaimat nem a konyha és a főzés tölti ki. Azonban már kiskorom óta érdekel a főzés, főleg anyukámnak és a nagymamáknak köszönhetően. Ez a bemutatkozó ételemben is megmutatkozott, hiszen a lángos az mindig a mamáknál töltött nyarakat idézi számomra, és a mai napig az egyik kedvenc ételem, amit bármikor, bármilyen mennyiségben el tudok fogyasztani. Igazából minden nap főzök valamit magamnak.

– Milyenek voltak a televíziós felvételi napok? Izgult? Volt segítsége?

– Nagyon élvezetes volt a tévéfelvétel, ez volt az első ilyen élményem, hogy egy ekkora produkcióban szerepelhetek. Őszintén szólva lenyűgözött az egész stúdió, a produkción dolgozó munkatársak és természetesen a zsűri is. Érdekes volt az adások előtt elmenni a smink szobába, vagy a fodrászokhoz akik felkészítettek minket, hogy a legjobban mutassunk a kamerában. Nagyon érdekes volt megtapasztalni egy teljesen idegen konyhában való főzést, ez volt a legnagyobb kihívás számomra, hiszen nem ismertem a terepet, így ez extra nehezítés volt. Az idő teljesen megszűnt létezni a forgatás alatt, így gyakorlatilag az egy óra főzést csak öt percnek éltem meg.

– Rácz Jenő séf teljesen segítőkész volt végig ott volt amikor szükség volt rá, és minden segítséget megadott, hogy el tudjuk készíteni az ételünket – folytatta Dávid. – Jenő séf jelenléte, személyisége már önmagában nagyon inspiráló volt, így gyakorlatilag ihletett állapotban tudtam a konyhában tevékenykedni. Úgy gondolom, az ő személyisége mindenki számára példa, nemcsak a gasztronómiában dolgozóknak. A piros csapat abszolút egy emberként mozgott a konyhában és mindenki segítette a másikat, ahol tudta. Nagyon jó kis csapat alakult ki. Sajnálom, hogy ott kellett hagynom őket, de tudom, hogy nagyon ügyesek egytől egyig, és messzire fognak jutni a versenyben.

– A verseny óta a főzés csak még közelebb került hozzám, és még bátrabban nyúlok új alapanyagokhoz, vagy új receptekhez. A barátaim is kifejezetten örülnek, hiszen mindig meglepem őket valami újdonsággal, amikor összejövünk. A műsor egy nagyon jó löketet adott, hogy tovább folytassam azt, amit a felkészülési időszakban elkezdtem.

– Mennyire kötődik még Szekszárdhoz?

– Budapesten élek a barátnőmmel, Lilivel. Itt is dolgozom és a hosszú távú terveim is Budapest vagy annak környékére szólnak. A családalapítás még abszolút nincs jelen az  életünkben, jelenleg a karrier van a fókuszban. Nagyon nagy szeretettel járunk le vidékre, szülőket látogatni, amit legalább egyszer egy hónapban megteszünk, nagyon jól esik hazatérni egy kicsit a gyökerekhez ezen látogatások alkalmával.