Ma már szinte elengedhetetlen a szüreti felvonulás, de nem volt ez mindig így

Elmondta, hogy a XIX. század végén, a XX. század elején országos népművészeti mozgalom indult, amely többek között a magyaros viselet népszerűsítését, elterjesztését szolgálta. A két világháború között, különösen az irredenta mozgalmak révén erősödött meg igazán ez a törekvés. A néprajzkutató ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy a piros-fehér-zöld szalaggal díszített ruha nem hagyományos népviselet.

Hozzátette, hogy a paraszti családokban általában szűk körben megoldották a szüretet, a nagy birtokokon azonban tartottak szüreti bálokat a munka végeztével. A mozgalom terjedésének köszönhetően azonban idővel minden faluban rendeztek felvonulást is, amelyek állandó szereplői a csőszpár, a bírópár és a jegyző voltak. Eljátszották, hogy a csőszök tetten érik és elfogják a szőlőtolvajt, akit aztán a bíró megbüntet, a jegyzőnek pedig adminisztratív szerep jutott a történetben. A bírópár jellemzően népviseletben van jelen, míg a jegyző és a jegyzőné polgári ruhát visel.

A szüreti mulatságok fontos mozzanata, amikor a kisbíró rímbe szedve, humoros formában kidobolja az elmúlt időszak fontosabb történéseit, és ugyancsak elengedhetetlen a szőlőkoszorú, amelyet a csőszlegények visznek – mondta dr. Balázs Kovács Sándor, hozzátéve, hogy a hatvanas években bizony ő is volt bíró Sárpilisen, a szüreti rendezvényen.