Véres verekedésbe torkollott a duhajkodás

130 ÉVE a „sarkantyus vitézek” viselt dolgait örökítette meg a Tolnamegyei Közlöny 1893. szeptember 10-i száma. „Nem múlik el Szegzárdon egyetlen egy vasárnap sem a nélkül, hogy a »sarkantyus vitézek« ne adnának magukról véres verekedés által olyan bizonyítványt, mely arról tanúskodik, hogy féktelen duhajságukban nem ismernek se Istent, se törvényt. Leghelyesebb volna, ha besorozás után elvinnék az ujonczokat katonáékhoz; akkor legalább nem okoznának tavasztól őszig annyi felháborító gonoszságot s nem szurkálnák össze egymást úgy, mint azt múlt vasárnap megcselekedték. A mondott nap alkonyán a felső-utcza volt a »sarkantyus vitézek« harcztere, hol óriási verekedést rögtönözve, olyan égtelen zsibajt, ordítást okoztak, hogy összeszaladt az utcza apraja-nagyja bámulni a mérkőzéseket. A fél óráig tartó ádáz tusa után Szabó János 23 éves és Guner Pál 24 éves legények maradtak a harcztéren. Szabónak tüdejét; Gunernak pedig nyakát és vállát szurkálták össze. Előbbinek sebe oly veszélyes, hogy életben maradásához kevés a remény. A hős vitézeket elfogták s most a börtönben várják elitéltetésöket.”

130 ÉVE  a tolnai piacon történt, nagy szerencsétlenségről adott hírt a Tolnamegyei Közlöny 1893. szeptember 10-i száma. „A rémes esetet Varga István decsi lakos megvadult lovai idézték elő. A nevezett szilvát hozott elárusitás végett a tolnai piaczra, s amint megérkezett, elmulasztotta az istrángot a lovakról levetni és éppen akkor hajtott a kanász sertéseket a néptömegen keresztül, melyektől Varga lovai megijedve, őrült sebességgel röpítették a mözsi asszonyokon és eléjük rakott portékájukon keresztül a kocsit. Erre leírhatatlan jajveszékelés támadt a halálra ijedt asszonyok között, kik közül heten a kerekek és lovak alá kerültek s ezek mind nagyobb sérülést szenvedtek. A legnagyobb sebesült egy 75 éves mözsi asszony, kinek lába két helyen eltörött, mig egy másik, szintén mözsi asszonynak a nyakán ment keresztül a kerék és ruháinál fogva a kocsiba akadva, a száguldó megbokrosodott lovak magukkal vonszolták; ennek életben maradásához kevés remény van. Különben, mint mözsi levelezőnk írja, Mözsre két kocsira menő súlyosan sérült asszonyt szállítottak, kiket egy a helyszínén jelenlevő orvos nyomban követett, hogy az első segélyt nekik haladéktalanul megadja.” 

130 ÉVE  „Rosszul lett a »bagó«-tól” címmel adott közre egy különös esetet a Tolnamegyei Közlöny 1893. szeptember 10-i száma. „Nem csekély pánik fogta el azokat a sétálókat, kik szemtanúi voltak egy megdöbbentő jelenetnek, midőn is Szabó József szegzárdi gazda fia a főutczában kolera tünetekhez hasonló körülmények között hirtelen összeesett. Amint a suhancz a földön fetrengett, éppen arra jött a központi járás főszolgabirája, ki a gyanús beteget egy pénzügyőrrel a városházára kísértette. Innen a kolerásnak látszó beteget rögtön a községi orvoshoz szállították, ki megvizsgálva s kikérdezve a gyanús paczienst, csakhamar rájött, hogy a szerencsétlen aznap nagy vadászatot tartott a kávéházak környékén a »bagók«-ra s ezek okozták tengeri betegségét.”