Az 56-os hősökről emlékeztek meg vármegyénk településein

A hagyományoknak megfelelően Bonyhád városa ünnepi műsorral, a „Boros Dezső” -díj átadásával, az emlékhelyeket érintő fáklyás felvonulással, majd a katolikus temetőben, a bonyhádi hősök nyughelyénél záruló programmal emlékezett meg az '56-os forradalomról annak 67. évfordulóján.

– Bonyhád városa különleges hely, érezhető itt az ezeréves magyar történelem utolsó száz évének minden áradása – mondta Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár ünnepi beszédében. A Vörösmarty Mihály Művelődési Központban megemlékezett róla, hogy ezek az áradások sok családot sodortak magukkal, másokat pedig ide hoztak. Felidézte, Perczel azt hirdette: „hűség a hazához”. Ez a csendes, rendíthetetlen hűség segítette a bonyhádiakat abban, hogy beteljesítsék a magyar életparancsolatot: túlélni. Így élték túl a terror éveit is.  Hatvanhét évvel ezelőtt azonban ők is azt mondták, elég volt. Az antikommunista forradalom nem egy pontból, hanem a vidékről indulva olvadt össze egyetlen messze látszó őrtűzzé, a szabadság és függetlenség őrtüzévé.

A megemlékezés keretében adták át idén is a 2003-ban alapított „Boros Dezső” -díjat, amelyet kimagasló sportolói tevékenysége, hazai és nemzetközi sikerei elismeréseként Baróti Árpádnak ítélt oda a képviselő-testület.

A Dombóvári Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola szívhez szóló műsorával elevenítették fel az 56-os eseményeket. A tartalmas előadásban diákok és tanáraik együtt tolmácsolták nemzeti ünnepünk legfontosabb gondolatait, a szabadságharchoz fűződő érzelmeiket énekkel, tánccal, verssel, prózával. Nagy Roland a Béri Balogh Ádám Katolikus Gimnázium igazgatója, a Dombóvári Képviselő-testület Humán Bizottságának tagja osztotta meg gondolatait az ünnep alkalmával. 

– A magyar nép pontosan tudja, hogy a szabadság nem magától értetődő, azért minden nemzedéknek meg kell küzdenie.  Az 56-os hősök magasra tették a mércét. Példát mutattak a haza iránti elkötelezettségből, bátorságból, összetartásból, lelkesedésből. Ahhoz, hogy megőrizzük szabadságunkat, az ő nyomukban kell haladnunk – mondta.

Az ünnepi program zárásaként Pintér Szilárd polgármester, a képviselő-testület tagjai, a város intézményeinek, civil szervezeteinek vezetői együtt sétáltak át a dombóvári emlékműhöz és helyeztek el egy-egy koszorút a hősök tiszteletére. 

– Amikor koszorút helyezünk el egy síron, egy emlékhelyen nemcsak személyekre, eseményekre emlékezünk, hanem olyan emberi értékekre, amelyek nélkül szegényebbek lennénk – kezdte az 1956-os október 23-i forradalom hatvanhetedik évfordulóján elmondott beszédét Szabó Péter, Paks polgármestere. Külön kiemelte két paksi hős, Kolonics János és Czuczor Antal nevét, akik életüket vesztették a fővárosi harcok során, illetve Tuba János nemzetőr parancsnokét, akit bátor kiállásáért 11 hónap börtönre ítéltek.

– Bebizonyították, hogy szembe lehet szállni az embertelen rendszerrel, a megfélemlítéssel. És mit kaptunk '56 hőseitől? Erős tartást és mély nemzeti büszkeséget – hangsúlyozta Szabó Péter, hozzátéve, hogy bátor tettük előtt az egész világ fejet hajtott. Szabadságvágyukkal, alázatukkal, félelem nélküli cselekedetükkel új világot nyitottak nem is maguk, hanem a későbbi generációk számára. A napjainkban természetes szabadságunkat és függetlenségünket 1956. október 23-án kaptuk ajándékba – fogalmazott a városvezető.

 – Fiatalok, munkások, parasztok emelték fel a hangjukat nem egyszerűen egy rendszer ellen, hanem egy életforma ellen – emlékeztetett a Szent István téren álló 1956-os emlékműnél elmondott beszédében Gyurkovics János, Szekszárd alpolgármestere. Mint mondta, sokáig lehet egy népet sanyargatni, de eljön az a pont, amikor már nem tűr tovább. A szabadságvágy sokhelyütt egészen földhözragadt indokokból indult ki: az emberek a létbizonytalanságtól akarták menteni magukat és a családjukat. Nem politikai, hanem társadalmi és civil forrásból táplálkozott a magyar emberek fellázadása, amellyel példát mutattak más nemzeteknek.

Gyurkovics János arra is kitért, hogy bár Szekszárdon közvetlenül nem követelt áldozatot a forradalom, nem szabad megfeledkezni azokról, akiket a börtön udvarán kötöttek fel, akik rácsok mögött sínylődtek, vagy veszítették el az egzisztenciájukat, amiért kiálltak a forradalom eszméi mellett, vagy döntöttek úgy, hogy az elnyomás elől menekülve, elhagyják a hazájukat.

A tolnai ünnepi rendezvény a Covid-os évek után visszatért a Lovardába, ahol ezúttal is a Szent István Katolikus Gimnázium – Dudai Gabriella és a Schneider Zsuzsanna pedagógusok által felkészített – diákjai adtak tartalmas, egyes epizódjaiban látványos, elgondolkodtató és megható műsort. Ezután következett a polgármester ünnepi szónoklata. Hangsúlyozta, hogy bár évtizedekig úgy hihettük, az 1956-os forradalom és szabadságharc elbukott, valójában mégis győzött, hiszen belőle fakadt a rendszerváltozás és ma is szívünkben hordozzuk eszményeit.

Az ünnepség után a Hősök terén az intézmények, pártok, társadalmi szervezetek képviselői koszorút helyeztek el az ’56-os emlékműnél.