Szent Teréz szerint Isten a fazekak közt is ott van

A településrész lakóinak száma kevesebb, mint száz. A misén több mint százan voltak. Bíró László püspök celebrálta a szertartást vasárnap, Teréz napján, a Szent Teréz-kápolnában. Ilyen pici helyen ritkán fordul meg püspök, ám a szekszárdi születésű, Pécsen élő főpásztor személyesen kötődik Medina-Szőlőhegyhez. Gyermekkorában gyakran vakációzott az ottani nagynénjénél.

Távoli rokonok és közeli barátok köszöntötték Bíró Lászlót. Az eseményt és az azt követő vendéglátást Bakó György szervezte. Ő is szólt a kápolnában megjelentekhez – mely egykor iskolaként is működött –, továbbá még ketten, akik felelevenítették a közös múlt történéseit: Kovács Erzsébet és Szabó Anna. Hangsúlyozták, hogy az apadó lakosságszám ellenére is összehozza a közösséget – helyieket és elszármazottakat – a hit, Isten házában.

A püspök is ezzel kezdte mondandóját. Akik elveszítik a gyökereiket –mondta –, megvezethetőkké válnak. Majd a felolvasott szentírási szakaszok kapcsán (melyek a földi szenvedéssel és a túlvilági boldogsággal foglalkoztak) arról beszélt, hogy Isten minden embert hív a mennyei lakomára, de mindenkinek megadja a szabad választás jogát, hogy kíván-e élni ezzel a lehetőséggel. A szenvedést senki nem kerülheti el. (Bíró Lászlónak is súlyos problémái vannak, ülve misézett, egyébként két bottal közlekedik.) Ám a Teremtőben bízva – hangsúlyozta – mindig lesz erőnk a nehézségek elviselésére. Hinnünk kell abban, hogy az életünk nem a semmibe fut, hanem egy gazdagon megterített asztal vár bennünket odaát.

A főpásztor Szent Teréz példáját állította a jelenlévők elé. Apja nem nézte jó szemmel az ájtatoskodását, de ő megszökött otthonról és apáca lett. Derűs életszentségben, állandó istenközelségben élt. Még a kolostor konyhájában is. Sokat emlegetett mondása szerint Isten a fazekak között is jelen van. Az imádságot olyasvalaminek tekintette, ami nemcsak felfelé, függőlegesen terjed, hanem vízszintesen is; közelebb visz bennünket a másik emberhez. Most is az ima, a hit hozta össze a medina-szőlőhegyieket. Aki elhagyja az imát, elhagyja Istent, és sosem lesz boldog – mutatott rá a püspök –, mert egy hiány keletkezik benne, ami mással nem tölthető be.