A gyermek önbizalma nő, ha önállóságra neveljük

Minden gyerek más és más, ezért nem húzhatunk általános sémát arra vonatkozóan, hogy amit az egyik gyermek már négy évesen megcsinál, azt egy vele egyidősnek már feltétlenül tudnia kell.

– A gyerektől függ, hogy mire képes, hiszen a szülők láthatják, hogy a testvérek sem fejlődnek ugyanúgy, sokszor teljesen mások a sajátosságaik, a személyiségük – emelte ki Király Gabriella, klinikai gyermek-szakpszichológus. A szülőknek kell tisztában lenniük a gyerekük fejlettségi szintjével, karakterével, hogy mi az, amit már rábízhatnak. Fontos, hogy ez egy folyamat, ami már csecsemőkortól elkezdődik. 

Nem szerencsés, ha a gyermek mindig függ valakitől. A mai fiatal szülők, bár sokkal tudatosabban vannak jelen gyermekeik életében, sajnos sokszor túlzásba esnek. A pszichológus hangsúlyozta, ha egy babát nem hagyunk kicsit sírni, akkor tudja, hogy a szülei mindig elérhetők, mintha nem vágták volna el a köldökzsinórt. Így a pici nem tanulja meg megnyugtatni magát, és ezzel az önállósághoz vezető folyamatot hátráltatjuk.

– Koronként más és más feladatok várnak a gyerekekre, fontos, hogy hagyjuk őket önállósodni. Természetesen a szülőnek biztonságos környezetet kell megteremtenie, azonban hagynunk kell, hogy a gyermek egyedül érjen el dolgokat, egy kicsit küzdjön meg értük. Ez lenne a lényeg, mivel ahogy fejlődik, egyre inkább több mindenre lesz képes. Segítsük, támogassuk, de neveljük autonómiára őket. Ugyanúgy, ahogy a beszéd- és a mozgásfejlődés is egy folyamat, ez is az, ne tizenkét éves korban akarjuk belenevelni a gyerekbe, hogy legyen igényes a saját környezetére, tegyük ezt meg már egészen kiskorától kezdve, mindig a saját szintjének megfelelően!

A CEPER idei, reprezentatív kutatása szerint a kutatásban részt vett magyar felnőttek fele úgy véli, hogy tíz és tizenkét éves kor között engedhető meg először, hogy a diákok egyedül közlekedjenek az otthon és az iskola között. Emellett a tíz éves kort jelölték meg a leggyakrabban, vagyis a magyar válaszadók negyede gondolja azt, hogy ennyi idősen már önállóan is járhat iskolába a gyermek. 

Király Gabriella elmondta, egy tipikusan fejlődő kisgyerektől ez akár már korábban is elvárható, de ez függ a szülőktől és a környezeti hatásoktól. 

– Ahol a szülők dolgoznak, ott a gyerekek rá van kényszerülve, hogy több mindent egyedül végezzenek el. Persze itt is fontos, hogy legyenek keretek, szabályok és határok. Morris Desmond angol etológus a gyermekkort három szakaszra bontja. Az első az Ölelj át szorosan!, a második a Tegyél le, engedj el! és a harmadik a kamaszkorban a Hagyjál békén! Ezeket a szülőknek tiszteletben kell tartaniuk, egyéb esetben nem segítenek a gyerekeknek, hogy teljes felnőtté válhassanak. Miért ne érhetné őket olykor frusztráció? Nem kell hazudni a gyermeknek. Vannak nehéz időszakok, amelyekkel a gyerekeknek is tisztában kell lenniük. Nem könnyű a szülői hivatás, ez egyfajta oda-vissza folyamat.