Kaszó Gyula: Mióta világ a világ, konfliktusok között élünk

Az ember konfliktusos lény – mondta dr. Kaszó Gyula református lelkipásztor. – A Szentírás szerint a konfliktus legyőzése, anélkül hogy a konfliktuskezelésében a másikat, vagy önmagát kellene pusztítani, az önuralomnál kezdődik. Önuralomra pedig csak azt képes, aki maga fölött elismer egy nagyobb Urat. Ha azt hiszi, hogy felette nincs más, mindig bizonyítani próbálja önmagát. 

A személyen belüli konfliktus személyek közöttivé válik, majd csoportokra terjed ki, az pedig csoportok közöttivé, és végül össztársadalmivá lesz. Pedig a nézeteltérés az eltérő nézetből is adódhat. Abból is, hogy valaki a 6-os számot alulról nézve hatnak látja, a másik pedig felülről kilencesnek. Vagy van, aki a vízzel félig telt pohárban a vizet látja, másik pedig azt, hogy nem elég. 

Szó volt arról, hogy a rossz mellett van jó konfliktus is. Az, amely elősegíti a célok elérését, növeli a teljesítményt, bátorítja a kreativitást, felszínre hozza az ötleteket, leleplezi az irracionális, értelmetlen érveket, enyhíti a feszültséget, változásra és önértékelésre inspirál, s az is kedvező, ha átláthatóvá teszi a hatalmi és erőviszonyokat.

Megoldásokat kell keresni

Az előadáson sok szó esett a megoldásról. A református lelkész felvázolta a konfliktuskutatással foglalkozó osztrák szakember, Friedrich Glasl 9 lépcsős modelljét, amely szerint a megoldás keménysége, módszere változó. 

Míg vita van, konstruktív a konfliktus, még lehetséges a közös megoldás, olyan is, amikor mindkét fél győztesnek érzi, érezheti magát. Koalíció, tekintély elleni támadás, ultimátum esetén már egy külső, független mediátorra, semleges segítőre van szükség, hogy kiderüljön, ki a nyerő. A támadás, a másik fél megsemmisítése, esetleg egy, akár öngyilkos, minden megsemmisítése törő konfliktusban pedig, már csak külső, hatalmi kényszer, beavatkozás vezethet eredményre.

Jó megoldással mindenki nyer

A jó megoldásra a lelkipásztor egy személyét érintő példát is mondott. Sok éve, mikor első istentiszteletét tartotta Szekszárdon a református templomban, elköszönéskor megállította valaki: nagytiszteletű úr, biztos nagyon jó volt a mai prédikáció, és az is biztos, hogy se én, se a többi süket semmit sem hallott belőle. Akkor jött rá, hogy elődje öblös hangon, jó hangosan beszélt a mikrofonba, ő pedig visszafogottabban. A következő istentiszteletre már jóval feljebb csavarta a hangerősítőt. Mindenki nyert.

Fontos az is – folytatta –, hogy megoldani a konfliktust akarni kell. Ha testvéred megbántott – idézett Máté evangéliuma 18. fejezetéből –, menj, és fedd meg négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a te testvéredet.

Mert fontos, hogy testvérnek tekintve a másikat a megbecsülés jegyében, a közös megoldás találásának reményében tisztázni a nézeteltérést. Az is szerepel a szentírásban: „ne menjen le a nap a ti haragotokkal”.

A béke nem a konfliktus hiánya

Konfliktus már a kezdet kezdetén az Édenben is volt, mondta a lelkész, teológus, mert az embernek már akkor, mikor az abszolút jónak ölelésében, ideális körülmények között volt, hiányzott valami. Aztán kapott társat, s ezzel újabb konfliktusok lettek. Ádámtól és Évától, Káinon és Ábelen át az ukrajnai, gázai háborúig ez szövi át életünket.

Okozza ezt a feszültség, a vágy, az az elégedetlenség, amelyet magában hordoz. Emiatt ütközik másokkal, még az Úristennel is. El lehet ez elől rejtőzni, de ez nem jelent megoldást. Ha behunyjuk a szemünket, attól semmi sem változik. Az életünk és kapcsolatrendszerünk nem akkor működik jól, ha nem látjuk vagy nem akarjuk látni benne a konfliktusokat, hanem ha sikerül megoldani azokat.

Kaszó Gyula idézte az amerikai sportoló, pszichológus, író, Dan Millman mondatát: A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.