Úgy fejbeverte, hogy koponyarepedés következtében meghalt

100 ÉVE „az alsónánai legelőbirtokosság a községi vezetőjegyző javaslatára, igen helyesen, elhatározta, hogy 31 kat. hold gazdaságilag ki nem használható területet beerdősiti és összes legelőit ritkábban fákkal beülteti és e célból akácfa iskolát is létesít” – méltatta a kezdeményezést a Tolnamegyei Ujság 1924. március elsejei száma. „A kisebb gazdák 40.000 darab akácfacsemetét kértek erdősítésre, mert minden talpalattnyi területet befásitani óhajtanak.”

100 ÉVE egy pálfai, végzetes kimenetelű bűnesetről adott hírt a Tolnamegyei Ujság 1924. március elsejei száma. „Csóka Sándor összeveszett Kiss János nevű legény társával, ki őt egy pálcával megütötte. Csóka meg akarva torolni a rajta esett sérelmet, estefelé összegyűjtötte pajtásait és dorongokkal, vasvillákkal felfegyverkezve meg jelentek annál a lányos háznál, ahol Kiss János békésen tollat fosztott. Csóka Sándor és társai döngetni kezdték az ajtót, mire a házbeliek kimentek az udvarra. Szabó István legény a konybaajtóban megjelent Kis Jánost egy doronggal úgy csapta fejbe, hogy az koponyarepedés következtében pár nap múlva meghalt.”

100 ÉVE ebzárlatot kellett elrendelni a vármegye több községében – tudatta a Tolnamegyei Ujság 1924. március elsejei száma. „Az utóbbi időben előfordult veszettségi esetek miatt Tolnavármegye alispánja több községre rendelte el az ebzárlatot. Ez idő szerint Szekszárd városon kivül Dombóvár, Paks, Őcsény, Gindlicsalád, Diósberény, Majsamiklósvár, Dőrypatlan és Hant községekben van veszettség miatt ebzárlat.”

70 ÉVE a szigetszentmártoni német kultúrcsoport lépett fel Nagymányokon – írt a maga idejében jelentős eseményről a Tolnai Napló 1954. február 28-i száma. „Mielőtt a műsor megkezdődött volna, Kernerné, a tanácselnök asszony szívélyes szavakkal üdvözölte a kultúrcsoport tagjait, az együttes vezetője pedig válaszában elmondotta, hogy milyen nagy szeretettel és fontos célkitűzéssel jöttek megyénkbe. Útjuk a nagymányoki szereplés után

megyénk több olyan községébe vezet, ahol találhatók német nemzetiségű lakosok. Azt szeretnék szereplésükkel elérni, hogy a mi községeinkben is, az ő példájuk nyomán felbátorodva, kutassák fel a német nemzetiségű néphagyományokat, régi táncokat, dalokat és elevenítsék fel azokat a fiatalok, mert éppen úgy kár lenne értük, ha feledésbe merülnének, mint a székely, vagy akár a sárközi hagyományokért.”

70 ÉVE „az újiregi dolgozó parasztok jogos panasza” címmel jelent meg egy írás a Tolnai Napló 1954. március 2-i számában. „Kéri János dolgozó társai nevében azzal a panaszával fordult a tanácshoz, hogy a baromfi- és tojásátvevő minden egy kilogramm baromfi után 10 dekagrammot levon azzal az indokolással, hogy amíg ő Újiregből Iregszemcsére ér, addig az állatok veszítenek súlyukból. Az újiregi dolgozó paasztok panasza jogos, mert az átvevő a baromfiak súlyából egy dekagrammot sem vonhat le, hanem a tényleges súlyban kell átvenni.”

70 ÉVE nagy dícsérettel szólt egy sajtólevelező a pincehelyi kórházról a Tolnai Napló 1954. március 3-i számában. „Mióta Pincehely kórházat kapott, nem kell a környékbeli falvak beteg dolgozóinak Szekszárdra utazni, mert a pincehelyi kórház orvosaira és ápolóira nyugodtan bízhatják magukat. A járási mentőállomás is sokat segít és a szakszerű, gyors betegszállítás bizony sok életet mentett már meg. Van azonban egy intézkedés, amely szerint a mentőállomás nem a kórház székhelyén, hanem Tamásiban van. Véleményem szerint sokkal célszerűbb lenne, ha a mentőállomást is Pincehelyre tennék át” – adta közre meglátását Kiss Pál, a Simontornyai Bőrgyár dolgozója.

60 ÉVE az időjárás enyhülésével fordulóponthoz érkezett az addig jégpáncél borította Duna állapota – számolt be a változásról a Tolna Megyei Népújság 1964. március elsejei száma. „Szombaton, mivel tovább tartott a viszonylag enyhe idő, további erőteljes légmozgást figyeltek meg a Tolna megyei szakaszon. A mozgás következtében Ordasnál, Doromlásnál, Gerjennél és Domborinál kisebb, átmeneti torlódások keletkeztek. A jégtörő hajók Paks és Gerjen térségében voltak, s készen álltak arra, hogy szükség esetén beavatkozzanak.”

60 ÉVE „elkészült Nagykónyiban az új presszós kisvendéglő, amelyet a földművesszövetkezet létesített a lakosság támogatásával” – tudósított az átadásról a Tolna Megyei Népújság 1964. március 3-i száma. „Az impozáns, korszerűen berendezett létesítmény mintegy háromnegyed millió forintba került. Az ünnepélyes megnyitón Klein István, a földművesszövetkezet igazgatóságának elnöke üdvözölte a vendégeket.”

60 ÉVE átmenetileg pálya nélkül maradt a simontornyai labdarúgó-csapat – közölte a Tolna Megyei Népújság 1964. március 3-i száma. „A régi pályát felszántották, míg az ideiglenes, illetve az edzőpálya csak a bajnoki rajtra készül el. Így a simontornyai bőröscsapat edzőmérkőzéseit is kénytelen vidéken játszani.”