Szépítették Szekszárd szobrait (videó)

Így gondolta a napokban a lelkes lokálpatrióta Bognár Cecil, s összefogott Kovács Attilával, aki foglalkozásából adódóan a házakat, tetőket, térköveket szépíti meg. Mikor Bognárék háztetőjéről tüntették el a port, kormot, madarak nyomait, megbeszélték, tehetnék ezt szobrokkal is. Összeállt több vállalkozó, ketten a vizet, meg az áramot adták, Attila meg hozta gépét, és kétszáz báros nyomású vízsugárral – így mondták –, szerelemből fehérre varázsolta az évtizedek porától, füstjétől megszürkült szobrokat. 

Elsőnek reggel a Tartsay utcában a Patyolat mellett álló Bőségkosár című szobor újult meg, Tar István alkotása. A szobrot 1958-ban állították fel Pesten, 72-ben hozták Szekszárdra, 2000-ig a volt megyei tanács épülete melletti téren állt, most pedig talán végső helyén látható. Lemosták róla az évtizedek porát.

Vannak, akik rongálnak, s vagyunk mi, kevesebben, akik inkább szeretnénk tenni a városért, ezért kezdtük a szobormosást, magyarázta az akció indítékát az ötletgazda. Morgolódott, hogy sokan eldobálják a szemetet, kiszedik a virágokat, összefirkálják a házak oldalát, pedig tehetnének hasznosat is. Ők igyekeznek, így újult meg Béri Balog Ádám emléke, vagy a lépcsők a Remete forrásnál, és van még több ötlete a folytatásra. 

Nem telt el egy óra, a bőség kosarát magasba emelő kőszobor majdnem olyan szép lett, mint újkorában, csupán azok a csíkok maradtak sötétebbek, ahol összeillesztették a többször is átköltöztetett szobor darabjait. Attiláék pedig mentek a bő száz méterre lévő másik kő-hölgyhöz, R. Kiss Lenke 1970-ben felállított Ülő nő című szobrához. A vizet, áramot a lángossütő adta, s a nagynyomású vízsugártól – ahogyan évtizedekkel ezelőtt Ordas Iván, a Népújság legendás újságírója titulálta – a hosszú szoknyában, térdét átkulcsolva ülő nőalak, most kilépett a szürkeségből, újra szép lett.