Az ember szerepét keresi a gyorsan változó világunkban

Dr. Nagy Janka Teodóra pályafutását jogászként kezdte, de folyamatosan végzett néprajzi kutatást is. Egyetemi vezető, a szenátus tagja, oktató, kutató. Arra a kérdésre, hogy ezek közül mit tart a legfontosabbnak, azt válaszolta, hogy egyetemi oktatóként a tudás, gondolkodás és szemlélet átadását a hallgatók számára, kutatóként pedig a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoportban végzett munkáját.

Különleges ajándék a város és az egyetemi kar számára is, hogy ezt a kutatócsoportot nem az ELTE, a Szegedi vagy a Pécsi Jogi Karon működik, hanem Szekszárdon alakult meg 2011-ben. Tagjai között kiváló, nemzetközi és országos hírű jogtörténészek, történészek, néprajzosok, szociológusok és antropológusok vannak, akiket a jogi kultúrtörténet, jogi néprajz iránti érdeklődés köt össze. A tudományterületek közötti együttműködés eredményeként saját kutatási eredményeik is gazdagodnak: a konferenciák, szakmai műhelymunkák, közös kutatások eredményeként született munkák, kötetek is a kialakuló közös gondolkodásmód, szemlélet bizonyítékai. A legnagyszerűbb érzés, amikor a kutatási eredményeket az oktatásban is sikerül megjeleníteni: átadni a hallgatók számára ezt az új, komplex látásmódot.

Nagy Janka Teodóra professzor legközelebbi terve a szociális közigazgatás történetének éppen a fenti nézőpontú megírása. Több mint húszéves oktatási és kutatási tapasztalatai alapján egy olyan munkáé, amely a tradicionális gondoskodás történetétől napjaink jogi szabályozásáig tekinti át a szociális gondoskodás történeti modelljeit. Ezek között keresve a válaszlehetőségeket, a ma is hasznosítható gyakorlatokat az idősekről gondoskodás ma igen aktuális kérdésére is.

Mint a beszélgetés során bebizonyosodott, kutatási területe szenvedélyesen érdekli, ezért is érdekes, hogy mit olvas akkor, amikor nem kutat és nem a szakirodalom tanulmányozásával van elfoglalva. Természetesen erre a kérdésre is elméleti válasz született: szépirodalmi olvasmányaiban azt keresi, mit tehetünk az emberi kapcsolatok leértékelődésének megakadályozására gyorsan változó világunkban, különösen a generációk egymáshoz való viszonyulásában.

Aki korábban beleszületett egy tradicionális közösségbe, az a bölcsőtől a koporsóig pontosan tudta, mi fog vele történni: saját családjában, saját rokonságában, saját falujában hol az ő helye, mi a dolga. Ahogyan a kalotaszegi kelengyében is minden benne volt, amire a menyasszonynak, fiatalasszonynak, öregasszonynak, majd özvegyasszonynak szüksége lehetett élete során. Ma pedig olyan gyorsan változnak tárgyaink: ruhánk, cipőnk, bútoraink, hogy még meg sem szoktuk, már eldobjuk. Vajon mi az, ami állandó az életünkben? Nagy Janka Teodóra úgy fogalmazott, hogy ezt mindenkinek magának kell eldönteni a pillanatnyi élvezetekbe, gazdagodásba, vagy éppen a barátságba, szerelembe, a tudományba, művészetbe, a család vagy más kisebb-nagyobb közösség szolgálatába vetett hite, meggyőződése szerint.

Néhány szóban a dékánhelyettes szakmai életútjáról

Dr. Nagy Janka Teodóra egyetemi tanár, a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar tudományos és innovációs dékánhelyettese, a Szociális Tanulmányok Tanszék vezetője. Végzettsége: jogász (ELTE ÁJK 1984), középiskolai tanár (ELTE BTK 1991), etnográfus (KLTE BTK 1994). Tudományos és oktatási címei és fokozatai: PhD, summa cum laude, JPTE, Pécs (2000), jogtörténet, habilitáció: Állam- és jogtudomány, Jogtörténet, PTE ÁJK Pécs (2013).

Kutatási területei: jogi néprajz, jogi kultúrtörténet, szociális közigazgatás történet, a szociális gondoskodás történeti formái, esélyegyenlőség. Nyelvismeret: angol és német. Több mint kétszáz magyar és idegen nyelvű tudományos publikációja jelent meg, harminc könyv szerzője, illetve szerkesztője.

Férje dr. Szabó Géza régész, két gyermekük van. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei elnöke, az Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesülettel évtizedek óta végez helytörténeti kutatást, amelynek eredményei kiadványban is megjelentek.