Simogatásra késztető szobrokat készít

Amatőr az, aki amatőr módon dolgozik. Freund Antal ezt a választ adja az örök kérdésre: ki a profi, s ki az amatőr művész? Neki ugyan nincs képzőművész végzettsége, de látásmódjának s alkotói tehetségének köszönhetően már számos elismerésben részesült. Legutóbb egy szentendrei kiállításra válogatták be az Álom című szobrát. A MűvészetMalomban rendezett tárlat december 3-ig volt megtekinthető. A beküldött több száz alkotás közül nyolcvan került a közönség elé, voltak köztük Kossuth- és Munkácsy-díjas művészek munkái is. Ilyen társaságban szerepelni: rang. S egyfajta rangnak tekinti Freund Antal azt is, hogy tagja lehet a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Számos kiállítása közül kiemeli a legemlékezetesebb hármat: a pécsi székesegyház Dómmúzeumában, a szekszárdi egyetemi kar aulájában és a budai Várszínházban (a volt kármelita kolostorban) megrendezettet.

A 65. életévében járó szekszárdi alkotót mindig is foglalkoztatta a formába önthető gondolatok világa. De aktívan szobrászkodni csak körülbelül harminc éve kezdett. Akkor még fogtechnikusként dolgozott, s „amíg kötött a gipsz” mintázgatott, főként arcokat. Az első nagyobbacska szobrát az édesapjáról készítette, 1990-ben, mészkőből. 1995-ben készült első bronzszobra Jelky Andrást ábrázolta.

Nem időzött sokat a bronznál, visszatért a kőhöz, a legtöbb munkájához márványt használ. Alkotásaihoz nyugodtan hozzá nyúlhat a néző, szinte ösztönzik is a szemlélőt a tapizásra. Ezért is kapta a megyeszékhelyen – a Remedia patikánál – felállított műve a Madársimogató kő nevet. Középületekben is vannak szobrai – például szülővárosában, a tolnai zeneiskolában –, és számos munkája került magángyűjteményekbe. Azt mondja: roppant egyszerű a szobrász dolga, ránéz a kőre, meglátja benne az alkotást, és lekaparja róla a fölösleget. Ez a lekaparás néha két-három nap alatt megvan, de volt olyan szobra is, amelyiken egy évig dolgozott.

A fogtechnikusi munkát is szerette, de 26 év után abbahagyta. Nyugdíjazásáig a szekszárdi polgármesteri hivatalban dolgozott, városüzemeltetési, városfenntartási területen. Azóta elsősorban a művészetre fordítja az idejét. Meg sok minden másra. A családra – két lánya és három unokája van –, a szőlészkedésre, borászkodásra – az Alisca Borrend tagja – és a nyelvtanulásra. Most épp francia nyelvvizsgára készül. A németet és az angolt már régebben letette, s turista szinten olaszul is beszél. Felesége tüdőgyógyász főorvos, sokat utaznak, kell a nyelvismeret a kommunikációhoz. A magyar nyelv mélységeit és magasságait is igen jól ismeri. Erről tanúskodik aforizmagyűjteménye, mely 120 csepp gyomorkeserű címmel jelent meg 2015-ben. Bemutatásában, a szekszárdi Művészetek Házában közreműködött a gyerekkori jó barátja, Rubold Ödön színművész. A keserédes bölcsességek legjobbjait később a Pécsi Iparos Színkör is bemutatta, több helyen, például a szlovákiai Nagyfödémesen, az esztrád csoportok területi seregszemléjén.

Letisztult formavilágú, igényes szobraiból 2020-ban szeretne majd egy szekszárdi életmű-kiállítást rendezni Freund Antal.