Zenész, festők, freskó és pille került az értéktárba

Kulturális örökség kategóriában került az értéktárba a nagydorogi Gebauer-freskó. Mint arról dr. Say István, a Tolna Megyei Értéktár Bizottság elnöke tájékoztatott, a nagy értékű freskót 1943-ban Gebauer Ernő festőművész készítette háromezer pengőért. A főoltárkép monumentalitását az is jelzi, hogy november 3-tól december 12-ig tartott a festés. A monumentális főoltárkép a templom keleti apszis falán található, magassága 5,6 méter, szélessége 5,9 méter.

A következő érték a medinai Szabó József népzenész munkássága. Szabó Józsefet, szülőfalujában Medinán, zenész kollegái, tanítványai körében szeretet és nagy tisztelet övezi. Népzenészként elért sikereit, és a gyerekek zeneoktatásában kifejtett munkáját nagyra becsülik. Mindig azt képviselte, amit tanítása is híven tükrözött, a zenei hagyományok megőrzése, a fiatalabb generáció bevonásával, tanításával.Pályafutása során színvonalas, egyben önzetlen munkájával, mint népzenész, és mint zenepedagógus kultúrateremtő értéket képvisel, a művészeti nevelés, a kultúra közvetítő és megőrző tevékenységével, amely minden generációnak példaértékű, elismerésre méltó.

A harmadik érték a Pillés vidék. A pille a Kapos – Koppány vidék jellegzetes fejfedője, mely a 19. század második felétől vált e vidék jellegzetes darabjává. Egyedi viselet, mely csak a Kapos – Koppány menti falvak jellegzetessége. A pille településenként részben eltérő, ám az alapelve mindegyik faluban ugyanaz. Ezt a viseletet a fiatal házas nők hordták.

Az értéktárba került a tolnai Garay Ákos grafikus, festőművész, etnográfus munkássága is. Garay Ákos (1866–1952) grafikus, festőművész, etnográfus, fotográfus a magyar képzőművészeti élet egy különleges alakja. Munkásságára különösen jellemző a lovak, huszárok, népi életképek festése, rajzolása, a nagy háború (I. világháború) grafikusaként is szokták emlegetni. Az 1910-es években járta a vidéket és néprajzi témájú fotókat (mintegy háromszáz darabot) készített, amelyek ma a Néprajzi Múzeum anyagában találhatóak.

A Régi magyar férfi hajviseletek és a Szlavóniai régi magyarfaluk címmel értekezése jelent meg a Néprajzi Értesítőben is. Karikatúrái megjelentek a Kakas Márton, Borsszem Jankó és jó néhány más lapban is. Sok könyvet, képeslapot illusztrációival adtak ki. A ma Szedreshez tartozó Apáti-pusztán (akkor közigazgatásilag Tolnához tartozott) született 1866. október 5-én, s Budapesten, 1952. január 25-én halt meg.

Az ötödik az újonnan bekerült értékek közül a tolnai Martinek József festőművész munkássága. Martinek József 1904-ben született Pécsett. A család négy gyermeke közül ő a Püspöki Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet 1922-ben és két Vajtán töltött év után érkezett Tolnára. Közel akart maradni Pécshez, a szülőkhöz, és a festői hajlamát, a természetben festés lehetőségeinek szépségét találta meg itt. A polgári iskola akkori rajztanárában, Pallai Józsefben pedig festőtársra és barátra talált.

Művészeti tanulmányait Budapesten, az Aba-Novák Festőiskolán kezdte, majd a bajai Rudnay­ iskolát látogatta. Tolnára kerülésével egy időben a helyi képzőművész kör vezetője lett, majd a Tolna megyei Tanács és az Országos Képzőművészeti Szövetség megbízása alapján 1959-től 1964-ig vezette a megyei képzőművészek munkacsoportját. Tolna megyében jelenleg ötvennégy településen folyik értékgyűjtő munka és háromszázhatvnnyolc érték szerepel a megyei értéktárban.