Felelősség: a betű alól nincs felmentés

– Könnyen rátaláltál az utadra?

– Nem mondhatnám – mosolyog a bajsza alatt Gacsályi József. – Voltam Tolnán bérszámfejtő a selyemgyárnál, Hőgyészen művelődésiotthon-igazgató, Szekszárdon köztisztasági ellenőr a városi tanács költségvetési üzeménél és segédmunkás a bőrdíszműnél, mielőtt, 1975-ben, harmincegy évesen a megyei könyvtárhoz kerültem. A magyar-könyvtár szakos diplomát csak később, 1983-ban szereztem meg Szombathelyen.

– S onnantól már zavartalan volt a pályád nyugdíjig, vagy nem vagy az a fajta, aki elücsörög egy munkahelyen harminc-negyven évet?

– A könyvtárból mentem nyugdíjba 2006-ban, de történt közben néhány dolog. Például hat évig dolgoztam a tolnai gimnáziumban; magyart tanítottam. A könyvtárosság mellett is voltam óraadó a szekszárdi Keriben. Aztán nyugdíjasként a II. Bélában adtam órákat. Részt vettem a közéletben, a rendszerváltás utáni első ciklusban mint az MDF tagja bekerültem a szekszárdi közgyűlésbe. Úgy képviselősködtem négy évig, hogy közben két évig munkanélküli voltam. Izgalmas időket éltünk. Szerkesztettem Czakó Sándorral és másokkal 1989-90 fordulóján a Dátum című első független politikai napilapot. S mikor mindez lecsengett, a költészet és a filmezés kezdte egyre inkább kitölteni a napjaimat.

– Konkrétabban?

– Több mint tíz filmet forgattunk Kis Pál Istvánnal a Tolna megyei költőkről, írókról, többek között Baka Istvánról, Mészöly Miklósról, Lázár Ervinről, valamint a Mészöly-díjasokról. Írásaimat is elkezdtem sajtó alá rendezni. Prózában nem vagyok erős. Eddigi hét könyvemből öt verseskötet. Az újakba mindig beemelem a korábbiak legjobbjait. Ezért a mostaninak, a Fontos címűnek is az az alcíme, hogy Válogatott és új versek.

– Hová sorolnád magad a magyar irodalomban? Kikhez állsz közel? Kik hatottak rád? Hogyan mutatkozol be a közönségnek egy író-olvasó találkozón?

– Nagyon nem szeretem a besorolásokat, a kánonokat. Verseket szoktam írni, és költőnek érzem magam. Ennyi. Kezdetben a latin és görög klasszikusok alkották a kedvenc társaságomat. Aki igazán szíven ütött, az Berzsenyi volt, gimnazista koromban. Még messzebb tekintve a múltba, Arany Toldija nyűgözött le. Amikor még olvasni se tudtam, apám mesélt belőle, saját magyarázataival kiegészítve.

– Mióta írsz?

– Elsős gimis korom óta. Nagy kritikusa vagyok önmagamnak. Rengeteget kidobok, s a válogatás válogatása, ami megjelenik. Most például hatvanöt vers az új kötet tartalma, ami több száz, mondjuk így: kezdeményből született. Sokat dolgozom a szerkesztéssel. Nálam a kötet maga is egy kompozíció.

– Minden korábbi sorod vállalható?

– Muszáj, hogy vállalható legyen, mert bárki, bármikor szembesíthet vele. Azt szoktam mondani, hogy a betű alól nincs felmentés. Vagyis: felelős vagy azért, amit leírtál.

Mostanáig hét kötete jelent meg

Gacsályi József 1944-ben született Tolnán. A szekszárdi Garay gimnáziumban érettségizett 1963-ban. Diplomát levelező tagozaton szerzett Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Főiskolán, magyar-könyvtár szakon 1983-ban. Legtöbbet könyvtárosként dolgozott, de tanár, önkormányzati képviselő és lapszerkesztő is volt. Nyugdíjba 2006-ban ment. Több portréfilm készítésében vett részt mint szerkesztő-riporter. Eddig hét kötete jelent meg: A völgyeken át (1982), Kövek, virágok (1995), Meditáció és beszélgetés (2002), Angyalok alvó szárnya (2006), Ballada Ninivében (2011), Mindenem (2014), Fontos (2018).

A költőnek fontos szerepe volt az aranytollas szekszárdi újságíró, Csányi László hagyatékának gondozásában. Részt vesz a Baka Alapítvány munkájában is. Nagy a családja. Második párkapcsolatában él. Két saját és két nevelt gyermeke, hét unokája van.