Ötvenévenként készít egy-egy önarcképet

A Népbolt üzleteinek grafikusa volt Takács Béla 1969-től, a vállalat megszűnéséig, 1996-ig. Alkotásait többen látták a szekszárdi utcákon, mint bármelyik más művész képeit a kiállításokon. Persze nem ezeket a dekorációs munkákat tartja a legtöbbre, de mégis szívesen emlegeti őket, mint embert próbáló feladatokat. A Korzó Áruház homlokzatára például már októberben elkezdte festeni minden évben a karácsonyi 2,5 méter magas, húsz méter hosszú ünnepköszöntő képeket.

Dombóváron született, 1947-ben. A pécsi művészeti gimnáziumban érettségizett, aztán egy évet tanított Gyönkön, majd 1966-ban Szekszárdra költözött. Egy-egy évet dolgozott a kerámiaüzemben és a tanácsnál, köztisztasági ellenőrként, utána helyezkedett el, mint népboltos grafikus.

A Babits Mihály Művelődési Ház átadását követően, a hetvenes években olyan társakkal vett részt a képzőművészeti stúdió munkájában, mint Decsi-Kiss János, Kovács Ferenc, Lippai Tamás és Schubert Péter. Munkáik akkor járták az országot, Szombathelytől Budapesten át Debrecenig, vándorkiállítás formájában.

Esetenként külföldre is eljutott az anyag. Több alkotása a mail artnak köszönhetően vált nemzetközileg ismertté. Ennek a küldeményművészetnek is nevezett kulturális mozgalomnak a lényege, hogy az alkotók – minden lakott kontinensről – elküldik postán a műveiket a felhívást kibocsátókhoz, s azok a legjobbakból kiállítást rendeznek, katalógust adnak ki. A magyarok közül a szekszárdi Takács Béla és a pálfai Török Levente szerepel leggyakrabban a mail artos katalógusokban.

A Népbolt egykori grafikusa ma már nem fest gigaképeket, de az alkotásvágy nap mint nap piszkálja. És enged a piszkálásnak, ceruzát, ecsetet fog. Számítógépes megoldásokkal is foglalkozik, de maga a rajz, az alap mindig szabadkézi. Legutóbbi munkája egy önarckép. Azt mondja: – Éppen ideje volt már, mert húszéves koromban festettem utoljára önarcképet.

Összesen több mint ötvenszer állított ki. Nem egy önmenedzselő alkat. Ha hívják, megy, egyébként nem nyomul.

Olajképtől a kisplasztikáig

Túl a hetvenen ma már csak a saját örömére alkot, de 2013-ig vállalkozóként dolgozott. Eleinte, gyermekkorától akvarelleket festett, aztán főleg grafikázott, ma meg mindenféle technikával foglalkozik, az olajképtől a bronz kisplasztikákig. A figurális dolgokat szereti. A szerinte legtalálóbb kiállításcíme így hangzott: Arcok és aktok. Az a tárlat négy éve volt a megyei könyvtárban. Ugyanott az idén februárban is láthatta műveit a közönség, a legutóbbi bemutatkozása pedig Siklóson volt márciusban.