A száz éve elhunyt Ady elemzésével foglalkozik az előadó

Ady Endrének – Raffay Ernő szerint – egyházellenes, nemzetellenes írásai is voltak. Szerelmi lírájának egy részét és istenkereső verseit világszínvonalúnak tartja a történész, ám prózai munkái, meglehetősen vegyesek, bizonyos érdekeknek engedők. Főleg a szabadkőművesekkel való kapcsolatát kifogásolta szekszárdi előadásában az egyetemi tanár, aki már három kötetet megjelentetett a költőről. Ezek vissz­hangjáról azt mondta: sokan azzal vádolják, hogy támadja Adyt, holott csak elemzi.

A Vármegyeházi Esték rendezvénysorozat idei első előadása volt Raffay Ernőé. A történész-államtitkár rámutatott, hogy a XIX. század második felében három liberális nemzedék nőtt fel. Először Kossuth és köre, aztán Deák és köre, végül a Nyugat köré szerveződött értelmiség. Mivel Ausztriában tiltott volt a szabadkőművesség, Magyarországon szerveződtek. Az egyik vezéralakja Jászi Oszkár lett, aki igyekezett sok jó koponyát odacsalogatni. Ady is köztük volt. Működtették a Világ című napilapot, de szépirodalmi újságot is szerettek volna, s így jött létre a Nyugat; legalábbis Raffay Ernő kutatásai szerint.

A szabadkőműves páholyok tagjai 1914-ben megalapították az Országos Radikális Pártot, melynek elnökéül Jászi Oszkárt választották, Ady Endre neve pedig a budapesti elnökségi névsorban olvasható. A költő ekkor már egyre betegebb lett, és száz évvel ezelőtt, 1919-ben, kiábrándultan halt meg. „Ez nem az én forradalmam!” – mondta.