Retkes Tamás

2019.01.28. 14:00

A színpompás jégmadarat is szeretné lencsevégre kapni

A Gemenc különleges világába enged betekintést Retkes Tamás tárlata a megyei könyvtárban. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum munkatársa amikor csak teheti, fényképezőgéppel a kezében barangol az ártéri erdőben. A „termés” valóban látványos: akárha a fejünk felett borulna össze a lombkorona, avagy szemünk előtt kutatnának élelem után a vaddisznók.

Szeri Árpád

– Megvan a saját Gemenc története, ami éppen erre a helyszínre vonzotta fotózni? Avagy egyszerűen arról van szó, hogy ez a helyszín közel van a megyeszékhelyhez, kellően vadregényes, és ezzel a lehetőséggel egy fotósnak élnie kell?

– Nincs saját történetem, amit el tudnék mesélni, hogy mi vonzott Gemencbe – válaszolta Retkes Tamás. – Egyszerűen csak úgy gondolom, hogy szerencsések vagyunk, mert Szekszárdtól pár percre itt van ez a csoda. Ami egyúttal kiapadhatatlan kincsesbánya egy magamfajta természetkedvelő és természetjáró fotósnak.

– Emlékszik első találkozására az ártéri erdővel? Mi ragadta meg a leginkább? A táj maga, a növényvilág, az állatvilág, a hangulat, avagy ez így mind együtt?

– Gyerekkoromban voltam először Gemencben szüleimmel. Akkor még volt állatsimogató is és étterem is a bárányfoki részen. Szarvasok, vaddisznók éltek ott elkerítve, valamennyi nagyon tetszett. Később fotós barátokkal jártunk ki fényképezni, de állatokat igen ritkán láttunk. Így tehát inkább a tájat örökítettük meg, és jókat kirándultunk. Aztán egy-két éve visszatértem komolyabb felszereléssel, nagyobb teleobjektívvel, amivel távolabbra látok, így közelebb tudom hozni a rejtőzködő vadakat. Mindez annyira megtetszett, és akkora élmények értek, hogy amint van egy kis időm, egyeztetek az erdészekkel, és már megyek is befelé a rengetegbe.

– Mi a kedvenc fotótémája, illetve, ha tehetné, mit fotózna minden más előtt?

– Nagyon szeretem a szarvasbikákat, ezeket a kifejezetten szép állatokat fotózni. Ugyanígy a kedvenceim közé tartozik az aranysakál és a róka is, jóllehet mindkét ragadozó módfelett óvatos, ritkán látható. Jégmadarat még nem fotóztam, ez a különleges madár is a listámon van.

– Bizonyára számos, maradandó élményt jelentő kalandban volt része a terepen. Közreadna ezek közül egyet?

– Egyik alkalommal barátommal, Lencsés Jánossal cserkeltünk a Keselyűsi részen. Egyszer csak a távolban észrevettünk egy nyiladékot, benne egy szarvastehénnel. Szép lassan, a lehető legcsekélyebb zajt is mellőzve osontunk hozzá. Amikor a közelébe értünk, elkezdtük fotózni. Egyszer csak arra figyeltünk fel, hogy bal oldalról kijött egy róka, és megállt a szarvassal szemben. A szarvas, akárha odaszólt volna neki: nézd róka, ott van két fotós! Merthogy a róka hátrafordult, és nagy lelki nyugalommal végigmért bennünket. Azután visszaszólt a szarvasnak, bizonyára valami olyasmit, hogy köszönöm a figyelmeztetést! Majd amilyen váratlanul megjelent, ugyanúgy távozott is. Különleges jelenet volt. Nagy szerencsénkre mindketten le tudtuk fotózni ezt a csodát.

– Tervez-e földrajzi kitekintést, azaz más tájegység bebarangolását fényképezőgéppel, legyen az idehaza, vagy külföldön? Hova utazna szívesen?

– Hét éve volt szerencsém édesapámmal és kedvesemmel Erdélybe kijutni. Elsőre megfogott Hargita és Gyimes vadregényes vidéke, és legszívesebben ott is maradtam volna. Fotós szemmel nagyon szép a táj, az emberek kifejezetten kedvesek, és rengeteget tudtam és tudnék még fotózni ott. Azóta is visszavágyom. Akkor nem sikerült medvét fotóznom, de most már a hegyekben egyre több medveles van, ezekről a helyekről biztonságosan és elég közelről lehet lencsevégre kapni a cseppet sem veszélytelen állatokat. Erdélyen kívül pedig Magyarország minél több szépségét szeretném megörökíteni.

– A természetfotózás mellett milyen különleges szakmai kihívásban volt, illetve van része?

– Kedvelem az éjszakai asztrofotózást, és háromszázhatvan fokos gömbpanorámákat is rendszeresen készítek. Az utóbbi években belekóstoltam a légi fotózásba is. Jelenlegi munkahelyemen, a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban régi leletekről, tárgyakról és előadásokról készítek felvételeket. Egyébként pedig kihívásnak érzem az adott pillanat tökéletes megörökítését. Számomra a fotózás több, mint hobbi. Autodidakta módon tanultam, és biztos vagyok benne, hogy tudatosan tanulom életem végéig.

Fotói a közérzetet is javítják

Retkes Tamás 1977-ben született Szekszárdon. Mivel édesapja és keresztapja is a „hobbifotósok” táborát gyarapította, így gyerekkorától kezdve élete része volt a fényképezés. Általános iskolai ballagására egy Szmena 8M típusú fényképezőgépet kapott, ezzel kezdett el saját fotókat készíteni. Később, első munkahelyén az első, egy havi teljes fizetéséből vásárolt egy jó teljesítményű, digitális bridge gépet. Az ezzel készült felvételeket pályázatokra is elküldte, így néhány fényképe könyvben is megjelent. 2006-ban, az M6-os autópálya nyomvonalán zajló ásatások indulásakor felvették a Wosinsky Mór Megyei Múzeumba fotósnak. Itt kezdett el és tanult meg komoly gépekkel és stúdiófelszereléssel dolgozni. Legtöbbször a Szekszárd-környéki tájakat keresi fel. A Gemenc mellett Lengyel-Annafürdő, Óbánya, Sötétvölgy, Szálka is gyakori állomáshelye, de a várost is fotózza. Tavaly száz természetfotóját ajándékozta a Tolna Megyei Balassa János Kórháznak, képeivel hangulatosabbá téve a létesítmény helyiségeit.

 

Ezek is érdekelhetik