Saját világot alkot a világjáró művész

– Valóban, most, március 6-án töltöttem be hatvanadik életévemet – mondta el a művész. – Az ifjú ember nem foglalkozik az életkorával. Jómagam fiatalként a hatvanéveseket az idősek, sőt, öregek közé soroltam. De most, amikor én is eljutottam ehhez a bűvösnek tartott életkorhoz, kijelenthetem: egyáltalán nem érzem öregnek magamat. Dolgozom, tele energiával, ahogyan eddig, mert van mit és van miért festenem. Évente most is tartok kettő-három, sőt néha négy kiállítást is.

A vármegyeházi tárlatra úgy huszonöt művemet viszem, ezek több mint fele nagyobb méretű. Van köztük hét-nyolc olyan alkotás is, mely Szekszárdon most lesz látható először.

Talán nem igazán köztudott, hogy Kovács Tibor nemcsak egyedi világot teremtő festőművész, hanem a való világot bejáró, sokat látott utazó is. Sokszor felkereste Kanadában élő testvérét, vele tett körutat az Egyesült Államokban, Las Vegasban pedig a ritka magyar turisták egyikeként pénznyereménnyel hagyta el a kaszinót. Emellett volt szerencséje Közép- és Dél-Amerika több országát is bekalandozni.

– A Karib-tengeren található Haiti életem egyik legmegrendítőbb élményét jelentette – számolt be egyik útjáról. – Párját ritkító, elborzasztó az ottani szegénység. Amikor az egyik amerikai turista aprópénzt adott a kolduló gyermekek egyikének, szabályszerűen megrohamozták őt, alig tudott elmenekülni. Belga kísérőnk tanácsára zsömléhez hasonló kenyérdarabokat vettünk az egyik pékségben.

A bennünket falkában kísérő, éhező gyerekek ezt az ennivalót úgy fogadták, mintha aranyat adtunk volna nekik.

Vajon ezek a lehangoló epizódok megjelennek valamilyen formában, akár tudat alatt is Kovács Tibor művészetében? Határozott nem a válasz.

– Néhai dr. Losonci Miklós, a neves művészettörténész fogalmazott festményeim láttán úgy, hogy alkotásaim gyógyító erejűek, egyebek mellett éppen azért, mert nincsenek bennük negatívumok. Viszont ott lehet bennük a Karib-tenger oszlopos felhőzete, avagy a maja piramisok megkapó időtlensége...

Kovács Tibor egy-egy egzotikus vidék bebarangolása után hazatér Remete utcai műtermébe, ahol alkotásai nagy része megszületik. Ez a helyszín nyugalmával biztosítja a tartós ihletettséget.

– Közelebb vagyok az utca végéhez, mint az elejéhez – tájolta be lakhelyét. – A forgalom csekély, este csend és béke van, reggel csicseregnek a madarak, az ablakon kitekintve pedig domboldalt és erdőt látok. A környezet megfelelő az alkotó munkához. Mint a bevezetőben is említettem, folyamatosan dolgozom, idén még két kiállításom lesz a szekszárdin kívül. Mindent összeadva, eddig nyolcvan tárlaton szerepeltek műveim. Ez szép szám, örülök is neki, mert miképpen az író nem az asztalfióknak, úgy a festő sem a tárolószekrénynek dolgozik. Ha az emberek megnézik ezeket a festményeket és azok kellemes érzéseket váltanak ki belőlük, ha csak egy pillanatra is, akkor már megérte, azaz van értelme a munkámnak.

Torontóban is nagyra értékelik

Kovács Tibor festőművész, tanár 1959. március 6-án született Budapesten. Alap- és középfokú tanulmányait Szekszárdon végezte. 1983-ban a Kaposvári Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozatán rajz szakkollégiumi oklevelet, 1987-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán pedig rajztanári diplomát szerzett. Azóta tanít és fest. Az első időkben munkái zömét portrék és tájképek tették ki, az alkotások hagyományos technikával készültek. Sajátos, egyedi technikáját az 1990-es években dolgozta ki. A nagy méretű képek farostlemez hátsó – durva textúrájú – oldalára készülnek jellegzetes, egyedi folttechnikával. Mind témája, mind képeinek világa különlegesen egyedi. Ahogy fogalmaz, minden alak él a színekben és a mozdulatokban. Rendszeresen kiállít határon innen, az ország számos településén, határon túl pedig Torontóban, a kanadai Magyar Kulturális Központban.