Száz éve jelent meg a Tolnamegyei Ujság

Egy kis sajtótörténet. Helyi újságok a helyi levéltárban. Ruzsa Évával, az intézmény igazgatóhelyettesével beszélgetünk, annak apropóján, hogy az egyik megyei lap, a Tolnamegyei Ujság első száma száz éve, 1919. szeptember 14-én látott napvilágot.

A Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára mintegy 12 kilométernyi iratanyagot őriz. Ennek csak egy töredéke, amely a helyi sajtótörténetet jeleníti meg: bekötött újságok, az 1800-as évek közepétől, napjainkig. Mikrofilmen is vannak megyei lapok, sok minden az interneten is elérhető.

Ruzsa Éva vázolja a helyi sajtó történetét, és azt, hogy mire jók az újságcikkek egy levéltári kutató számára.

A sajtóban megjelenő írások a levéltári forrásokat egészíthetik ki – mutat rá –, mert a hétköznapi életet jobban visszatükrözik, mint a hivatalos beadványok, kérelmek, határozatok, végzések, ítéletek. Arról, hogy hogyan él az adott kor polgára, amikor nem ügyet intéz, a hírek, tudósítások, publicisztikák árulkodnak. Beszámolnak a helyi közéleti rendezvényekről, balesetekről, bűnesetekről, s még a hirdetések is árnyaltabbá teszik a képet.

Tolnában az első, rendszeresebben megjelenő újság a Tolnamegyei Közlöny volt, 1873-tól. A dualizmus korában ez számított az ellenzék lapjának, a 48-asok fórumának. A másik oldal, a szabadelvűek, a kormánypárt lapja a Tolnavármegye, 1890-től jelent meg. Ez később egyesült az 1905-ben létrejött Közérdekkel, és együtt működtek tovább, Tolnavármegye és a Közérdek címen, 1918-ig. Az akkori zűrös történelmi eseményeket követően, a Tanácsköztársaság bukása után, 1919 őszén indult a keresztény nemzeti erők lapja, a most százéves Tolnamegyei Ujság, ami 1943 végén szűnt meg.

Más, megyei lefedettségű kiadványok is léteztek még – mondja Ruzsa Éva –, például a Tolnamegyei Hírlap az 1930-as években, a kisgazda párt kiadásában. Ezt Dombóváron szerkesztették. Kisebb területek ügyes-bajos dolgaival foglalkozó, viszonylag rövid életű kiadványokról is tudunk. Ilyen volt a 19-20. század fordulóján a Szekszárd Vidéke, vagy a Dombóvári Hírlap a 10-es, 20-as években, de Bonyhádon és Pakson is jelentek meg újságok. Nekünk nagyon hasznosak ezek, főleg ha személyekre kutatunk.

Ahogy az I., úgy a II. világháborút követően is kereste a kiutat a romokban álló Európa, a kaotikus társadalmi-gazdasági helyzetből. A sajtót is az átmeneti állapot jellemezte. Rövid életű pártlapok jöttek létre – például 1945-ben megjelent a Tolna Megyei Néplap, ami a parasztpárté, a Tolna Megyei Hírlap, ami a kisgazdáké volt –, de ezek csak 1948-ig működtek. Aztán pár éves szünet következett, és csak a Pécsen megjelenő Dunántúli Naplóban voltak Tolna megyére vonatkozó mellékletek. A mai megyei lap elődjének tekinthető Tolnai Napló 1951-ben indult. Tolna Megyei Népújság néven 1956-tól adták ki. A rendszerváltás után, a privatizációt követően, 1990-től jelenik meg Tolnai Népújságként.

Az újság hangvétele jellemzi a kort

Száz éve jelent meg a Tolnamegyei Ujság első száma. Két alcíme volt: Politikai és társadalmi hetilap. A Tolnamegyei Keresztény-Keresztyén Nemzeti Párt hivatalos közlönye. Később ez módosult keresztény politikai és társadalmi lapra. A helyesírás még sok mindenben eltért a maitól, egybeírás, különírás, ékezetek tekintetében, és abban is, hogy a címek után pontot tettek. Hangvétele jellemzi a kort: „A közel múlt véres, piszkos és kegyetlenséggel tele napjai öntudatra ébresztettek bennünket!”, „… a murgai evangélikus egyházkösség márványemléktáblával jelöli meg a házat, ahol 48 esztendővel ezelőtt született Magyarország honvédelmi minisztere és miniszterelnöke: Gömbös Gyula.”, „Tény az, hogy a mai generáció a házasságot alig tekinti felbonthatatlan szentségnek… A család pedig, a mai társadalomnak, a nemzetnek alapja megbomlik s ez okszerűen zülléssel fenyegeti a gyermeket: a jövőt.”