interjú

2019.10.04. 07:00

Amire Mogács Dániel hallgat, az a Biblia és a jelen üzenete

„Ha társaságban nem illik sugdolózni... akkor hol sugdolózzak?” – fogalmazta meg a problémát a civilben valóban halk szavú Mogács Dániel humorista, aki nemrégiben a Babits Mihály Kulturális Központban tartott előadást. Fellépése előtt sikerült elcsípnünk, és – noha riporterheccelésről vált hírhedtté – készségesen és türelmesen válaszolt kérdéseinkre, melyek világnézetét, gyermeknevelési elveit segítettek jobban megvilágítani.

Foray Nándor

– Köztudott, hogy gyakran forgatja a Bibliát. Egy igehellyel kezdeném: „Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” Mit jelent az ön számára ez az idézet?

– Azt, hogy aki egyszer már tudja, mit kell csináljon, mi a helyes irány, az ne tekintgessen másfelé, hanem fejezze be a „munkát”, amelynek nekilátott – válaszolta Mogács Dániel. – Ne pazarolja el az idejét és a figyelmét felesleges dolgokra.

– Úgy éreztem, ennek az intelemnek mai műsora kapcsán is van relevanciája. Ha jól értelmeztem, akkor az „Emberfej, avagy a kicselezett mindennapok” című est a mostban élés kihívását járja körül.

– Rohanás helyett érdemes megállni, körbetekinteni, az adott dolgokat mélyebben átgondolni. A múlton már nem tudunk segíteni, a jövő képlékeny, amit tehetünk, az a jelen pillanat kiteljesítése – ezzel tehetünk a jövőért is.

– Hasonlóak ezek a gondolatok az Eckhart Tolle-könyvek tanításaihoz. Ismeri őt? Jézuson kívül más spirituális tanítókat is elismer? Gondolok elsősorban a nagy prófétákra, például Buddhára.

– Vannak jó spirituális tanítók, de Jézus nem spirituális tanító, ő Isten fia. Nem mindegy, hogy földi vagy mennyei tanítóra figyelünk-e jobban. Olvastam már Eckhart Tollét, de nem teljesen függ össze a Bibliával, és én maradnék annál. A világvallásoktól sem zárkózom el, de a kereszténység és Jézus mutatja be Istent a leghitelesebben. Nem olvastam az összes vallást végig, bár tervben van, de amíg erre nincs időm, addig én inkább az ösztöneimre hallgatok, és megelégszem azzal, hogy egy nálam sokkal nagyobb koponya, Pascal végigolvasta. Ő mondta: Istennek lennie kell, és mivel a kereszténység szeretetalapú vallás (a többi inkább hatalmi alapú), valamint a Biblia az egyetlen, amelynek jóslatai beteljesedtek, nem kérdés, hogy ez áll a legközelebb hozzám. A Biblia Istene az egyetlen, aki áldozatot hoz az emberekért, és nem fordítva.

– Nagy a klímahisztéria napjainkban. Vannak, akik szerint 2050-re eljön a világvége. Ön hogy áll a klímaváltozás kérdéséhez?

– Egyszer eljön a világvége a Biblia szerint is, de nem valószínű, hogy pont 2050-ben. Az utolsó jóslatok közelednek, a pánikkeltéseket viszont nem osztom. Ismerek egy környezetvédelmi szakembert a Magyar Tudományos Akadémiától, ő azt mondta nekem, hogy a kis jégkorszak bekövetkezése ugyanannyira valószínű, mint a globális felmelegedés. Ez a témakör is a mostban élés kihívását veti fel. A környezetre persze oda kell figyelni. De minden ötödik évben elkezdik várni a világvégét – a második világháborúra meg nem számított senki.

– Budapestiként hogy érzi magát itt a kisvárosban? Volt alkalma körülnézni Szekszárdon?

– Szerelmes vagyok a szekszárdi borokba – emiatt nem is tudtam körbenézni, annyira lefoglaltak. Pedig a város is nagyon szép. Az volt a terv, hogy itt alszunk, de holnap már máshol lépünk fel. Egyébként egy faluban élek közel Budapesthez. Én inkább bozótlakó vagyok.

– Hangsúlyozta, hogy az egyes előadott karakterei nem azonosíthatók önnel. De vajon teljesen függetlenek-e igazi személyiségétől?

– A durva karaktereim a bennem lévő ördögnek a kijátszásai. Sajnos a privát életben hajlamos vagyok káromkodni, de próbálok róla leszokni. A stand-upban nem tudom „kutyafájáttal” behelyettesíteni egy durva ember monológját, az nem hiteles, de az öncélú káromkodásokat próbálom szűrni.

– Mesélései alkalmával mennyire túloz? Reális-e például a kaputelefon-szerelős sztori?

– Abban sajnos kevés túlzás van. Bizonyos mértékben mindegyikünk színezi a történeteket, de azoknak mindig erős valóságalapjuk van.

– Vannak stand-uposok – elsősorban a közvetlenebbül megismertek közül –, akik ellenszenvesek az ön számára?

– Vannak páran. De nem vagyok rosszban senkivel.

– Nemrég született egy kislánya. Mire fogja nevelni, tanítani gyermekeit? Hagyja, hogy teljesen önállóan alakítsák ki látásmódjukat, vagy terelgetni fogja őket valamilyen irányba?

– Elmondom, amit tudok, amit jónak érzek, de bizonyos értelemben terelgetni is fogom őket. A legeslegfontosabb, hogy jó emberek legyenek. Ebből a szempontból a kisfiam is példát mutat. A kérdésre, hogy ő szeretne-e lenni a legokosabb, azt felelte: „Nem a legokosabb szeretnék lenni, hanem a legjobb, mert akkor már én leszek a legokosabb is.” Ez az, amiről sok ember megfeledkezik.

Értő közönségre talált Szekszárdon

Az estét Fülöp Viktor feltörekvő humorista nyitotta, aki je­leskedett a nézők ráhangolásában. Fülöp jellemzően tanári múltjából merített tréfás anekdotákat, melyeknek köszönhetően egy másik oldaláról ismerhettük meg az oktatás világát. Aztán elkezdődött az est. Mogács interaktív és sokrétű, hangszeres és színi improvizációt is magában foglaló show-val nyerte meg a szekszárdi nézősereget, melyet azután meg is dicsért. Mint négyszemközt elárulta, nem mindenhol van szerencséje ilyen értő közönséghez.

Fő a szeretet

Azt hisszük, mindent megoldunk, noha az emberek kilencven százaléka a globálisabb ügyekben tehetetlen; ha mindenki elkezd magán változtatni, akkor tudunk haladni – véli Mogács. A színpadon felhívta a figyelmet: a legfőbb feladat az emberek szeretete.

 

Ezek is érdekelhetik